Normális, hogy rosszul érzem magam, hogy nincs egy kézzel fogható foglalkozásom?

Szia! Nem kell mindenkinek mások által elismert munkát végeznie. Én például tudtam mit akarok, de az élet közbeszólt és nem végezhetek még csak hasonló munkát sem. Aztán évekig agyaltam, mi az ami érdekelne (tegnap is nézegettem a szakokat), egyszerűen semmi. Azért meg nem kezdek bele, hogy majd lesz róla egy papírom, de totál hidegen hagy (van már egy ilyen szakmám).

Ne tartsd magad kevesebbre, hiszen nem vagy hasztalan naplopó.

Egy éve, amikor kezdem egy étteremben dolgozni, az első napomon beszólt egy vendég, hogy most jöttem a diplomaosztóról? A csávó szinte minden nap ide jár ebédelni, szóval már nem haszontalan a munkám, hiába próbálnak sokan lehúzni, mégis van igény ezekre az "alja" munkákra.

Én szeretek itt dolgozni, mondjuk nálam fő szempont volt, hogy miután hazaérek ne a munkán agyaljak, mert évekig volt sajnos ilyen is, hogy már a másnapi feladatokon dolgoztunk.

Szerintem ezen ne izgulj.

Van szakmám de én is váltottam irodai papírtologatásra mert jobb mint télen-nyáron esőben-fagyban kinn dolgozni úgy, hogy kollégák folyton megsérültek és mindenkinek hiányzott 1-1 ujjperce.

Orvos, mérnök, dietetikus, rendőr, stb. Ismerkedésnél is rosszul szoktam érezni magam, hogy én csak adatot rögzítek, a másik fél meg mondjuk IT-s, vagy tanár, vagy bármi.

OFF: Az összes többi hangzatos munka nagy része is csak szalagmunka. Orvos 5 percenként fogad egy náthás beteget, mérnök ezredjére rajzolja le ugyanazt, rendőr ül és traffipaxozik. Tanár is jól hangzó dolog, de hosszú távon csak szalagon "neveled" a gyerekeket.