Mennyi idő után hagytátok ott az első munkahelyeteket? Mi volt az oka?

Asszem öt nap.

Nem volt jó. Semmilyen tekintetben. Csak unaloműzőként kezdtem, de az unalom is jobb.

A ténylegesen legelsőt, ami diákmunka volt, azért, mert a befektetett munkához képest baromi szarul fizetett, leginkább, meg mert a szakdogaírás évében arra akartam inkább koncentrálni (ha találtam volna olyan munkát, ami ennél jobban fizet és kompatibilis lett volna az órarendemmel, átmentem volna más munkára, de így inkább nem dolgoztam abban az utolsó egy évben). Ez egy féléves "buli" volt.

Volt egy másik, ami komolyabb, az is diákmunka, már MA szak mellett... na hát ott baromira elegem volt a végén.

- a legnagyobb probléma az volt, hogy eljutott sajnos egy olyan állapotba a főnököm, hogy már nem volt alkalmas vezetőnek, de az egója ezt nem tudta feldolgozni... és sajnos emiatt iszonyat feszültség volt az irodában

konkrétan volt egy nagyobb eü. baja, ami miatt durván erős gyógyszereket kellett szednie... ami konkrétan kihatással volt az agyműködésére (ez volt a mellékhatása)... és az volt az eredménye, hogy nem azt mondta ki, amire gondolt, amikor feladatot osztott... ez nagyon szomorú dolog, de lett volna ember, akinek leadhatta volna a munkát (családi tulajdon volt a cég, a fia simán elvitte volna pl., nem azt mondom, hogy nekünk kellett volna adni a vezetést)... de ezt az egója nem tudta elviselni.

és pluszban még ő volt kiakadva, amiért aztán "rosszat" csináltunk... amit ugye ő mondott, csak mást gondolt. És iszonyat proli, undorító módon, gyakran üvöltve kezelte az egészet. És ezt képzeljük el egy 60as nőtől. Gyomorideggel mentem be az utolsó hónapokban dolgozni, mert alapvetően érzékenyebb vagyok, és mindig azon rágtam a körmöm, hogy már megint miért fog leüvölteni, és ki lesz a szerencsés nyertes, akit mindenféle hülyének elmond... volt olyan, hogy felhívott engem, és úgy üvöltött a telefonba, hogy a körülöttem állók értették, hogy mit beszélt, kihangosítás nélkül, olyan dologról, amit előző nap elmagyaráztam neki

- nem tanított be minket semmire, de elvárta, hogy mindent a kisujjunkból szopjunk ki; neki minden alapvetés volt, amit már meg kellett volna tanulnunk kb. másodikos általános iskolás korunkban (olyan dolgokra értette ezt, hogy szerinte mindenki tudja, hogy amikor pályázatot elutasítunk, akkor nem írjuk alá a nevünket... életemben nem dolgoztam ilyen téren / azt is azért én csináltam, mert felmondott a pályázatkezelő kolléga, és előtte minden esetben meg az volt a fontos, hogy aláírjak minden e-mailt)... nyilvánosan mondott el minket dedósnak, libának, butának, ha vmi ilyen kisebb hibát vétettünk

- ő ilyen női predátor / zaklató volt... a fiúkkal mindig sokkal kedvesebb volt és elég kétértelmű megjegyzéseket tett rájuk... ami sztem még egy fiatal, jó nőtől is undorító egy profi munkahelyen, nemhogy egy, a szóban forgó srácokhoz képest 2-3x olyan idős, igénytelen, nem túl szép nőtől

a viccesebb része a sztorinak: amikor kerestünk új kollégákat és gyakornokokat, akkor részt vettem a "HR folyamatban"... leszögezte előre, hogy milyen elvárásai vannak, ingyenes gyakornoki pozira piti dolgok miatt visszautasíttatott egyéneket... jött egy önéletrajz, vmi személyi edző pasi, jóképű fazon, baromira nem passzolt bele abba, amit kerestünk... hát ott picsogott utána, hogy miért nem hívtam be interjúra, szívesen elnézegette volna

- első évben ígért gyakorlati papírt, ügyesen elsumákolta, én meg akkor túl félénk voltam, hogy elkérjem; a 2. évre már elkértem azért, és alig adta oda, mert besértődött egy bizonyos dolgon

- alapvetően a hozzáállása csomó dologhoz nem volt profi; mindenkit kibeszélt a háta mögött nagyon proli módon (ami azt tekintve elég vicces, hogy kulturális téren volt), nem követte soha a határidőket; embereket folyton váratott piti dolgok miatt; ki volt akadva, amiért vki szólni mert, hogy egy előre megbeszélt videomegbeszélésen nem jelent meg ("hát megérthetn, hogy bealudtam, úgysem olyan fontos ember), játszott mások idejével; amikorra beígért bizonyos munkákat, sosem volt kész, mert nekiállt napközben munka helyett / közben szomszédozni, regényt olvasni, 5fogásos éttermi szintű ebédet főzni a családjának, pletykálkodni, facebookozni és cikkeket kommentálni szóban és írásban is

- első évre beígért fizut, nem kapott kb. senki sem; második évben is beígérte, és csak azért kaptunk, mert bejött egy nagyobb adag támogatás egy partnertől - és akkor még ő volt kiakadva, hogy nem tudtam vmi ismerőstől számlát szerezni

- ami erre még feltette a pontot / pluszban idegesítő volt: volt egy kollega, akit úgy vett fel, hogy megbeszélték, hogy neki 4kor le kell lépnie, mert a gyerekéért kell mennie, és folyamatosan megszegte a megbeszélést, mert "más is nevelt úgy gyereket, hogy későn ment érte az oviba / más ment érte / egyedül hazament a gyerek"; megpróbált mindenkinek a magánéletébe belepofázni (hogy én a pasimnak kézműves csokit vegyek a szülinapjára, mert a Milka az gagyi... mondta ezt abban az évben, amikor nem adott fizut, és csak ösztöndíjból éltem; engem kérdezgetett a kollégám háta mögött arról, hogy milyen volt a kollégám szilveszteri bulija és ki volt ott, mert vmit látott facebookon, intim kérdéseket tett fel, pl. gyógyszerhasználattal kapcsolatban...)