Ti hogyan illeszkedtetek be az első munkahelyetekre?

Az első munkahelyem nem bírtam túl sokáig, fél év után eljöttem. Már mielőtt oda kerültem tudtam, hogy elég magas ott a fluktuáció, így sejtettem, hogy úgyis valami gáz lesz a hellyel. Az elejétől kezdve úgy álltam hozzá, hogy csak pótmunkahely, amíg találok egy normálisabbat.

Én őszintén azt vallom, hogy nem szabad olyan munkahelyen ragadni egy életen át, ahol sza.rba se vesznek vagy folyamatos a kiközösítés stb. mégiscsak a napjaink jelentős részét ott töltjük. Nyugodtan lehet nyitott szemmel járni és nézegetni, hogy milyen más állások vannak és ha adódik jobb,akkor lépni. Bár ez ugye nem túl lojális hozzáállás. :D

De ne állj hozzá negatívan. Simán előfordulhat, hogy tök jó helyed lesz, ahol megbecsülik a munkád. :)

Kettő munkahelyem volt. Az elsőnél a főnök volt szhararc, a kollégák meg nyeltek neki, ezért eljöttem, de a munka is rossz volt.

A másodiknál, ami a jelenlegi, mindenki normális velem. A titka az, hogy alig találkozom velük, és csak fél órát látjuk egymást egy nap. Van több kolléga akit nem tudnék elviselni egész nap, de amúgy jófejek, csak nehéz esetek. De van olyan kollégám akikkel egész nap el tudnék hülyülni. Ne izgulj rá nagyon, a stressz az csak ront ebben a helyzetben. Vedd lazán a beilleszkedést és aztán úgy is adják magukat a beszélgetések. Ha meg fhaszarcok akkor meg nem kell sajnálni, hogy nem vagy velük jóban. De ha lesz egy ember akivel jobban jóba vagy már az is nagyon szuper, nem kell mindenkivel összebarátkozni.

Én alapból úgy mentem oda, hogy dolgozni megyek nem barátokat keresni. A mai napig nem vagyok közeli baráti kapcsolatban a munkatársaimmal. A közvetlen munkatársakkal tudunk egymás dolgairól nagyvonalakban, de nem lógunk együtt munka után vagy ilyesmi.

Nyilván a kifejezetten rossz kapcsolat bizonyára megkeseríti az ember életét, de én azt vettem észre, ha udvariasan távolságtartó, debarátságos, ugyanakkor munka terén hatékony és precíz vagy, akkor nem b-szogat senki.

Nekem az első munkahelyem 1 hónapig tartott. Előtte már voltam gyakornok és diák irodákban egyetem mellett, de azokat tudtam, hogy csak ideiglenesek míg nem végzek a sulival, így lazán kezeltem. Az első "főállásomnál" talán túlzottan is meg akartam felelni, azonban fiatatal 23 évesként bekerültem egy idősebb nőkkel teli szobába, akik valljuk be az anyám lehettek volna. Ezt ők hangoztatták is, illetve nem sok közös témánk volt. Akit mellém helyeztek "mentornak" szintén egy 40+ nő, aki valamiért nem kedvelt, így ahol tudott bemártott a főnöknek, a végén kitalált problémákat kreált és azt állította semmihez sem értek, szakmailag 0 vagyok mintha nem is jártam volna iskolába. Nagyon megalázó volt, így hát fel akartam mondani, de ekkor ők már előkészítették a felmondásomat, azaz ők bocsátottak el.

Ez teljesen elvette az önbizalmamat, szerencsére hamar találtam új állást, szakmailag sokkal kézenfekvőbbet. Ott fiatal (30 körüli) kollégáim voltak, a korábbival ellentétben a főnököm folyton dicsért, teljesen elégedett volt velem, azonban az első munkahely tapasztalatai több év távlatából is ott nyomják a vállam.

Utána egy olyan munkahelyre kerültem újra, ahol öreglányok között kellett dolgoznom. Hasonlóan csípkelődtek mint az első munkahelyemen, nem is értem mi bajuk az idős nőknek. Nem hagytam magam, ha hagyom ott is 1 hónap alatt kicsináltak volna.

Sajnos sok függ a kollégáktól és az összetételükről. Ha lány vagy nekem az a tapasztalatom az idős nőkkel érdemes vigyázni, ki kell állni magadért mert nem 100-asok (féltékenyek talán, fene tudja .. ) Ha fiú vagy, akkor mindegy, az öreg nők kedvelik őket :D Próbálj meg beilleszkedni mint az iskolában, ne alázkodj meg senki előtt és ne hagyd elbizonytalanítani magad, állj ki a véleményed mellett.

Érettségi után, 18 évesen azonnal munkába álltam, egy digitákis nyomdába mentem. Eleve szociális fóbiám volt, úgyhlogy nagyon ijesztő volt mimden. Eleinte kicsit lenéztek, hogy ilyen fiatal vagyok, de alapvetően kedvesek voltak a kollégák kettőt kivéve, tanítgattak, de nem ment minden azonnal. 2 hónap után beszélt velem a főnök, hogy a kollégák sokat panaszkodnak rám, és ha maradni akarok, akkor szedjem össze magam. Rengeteget túlóráztam, gyakoroltam, aztán belejöttem, és vannak olyan dolgok, amikben én vagyok a legügyesebb.

Már lassan 2 éve ott vagyok, 2 kolléganő hamarisan el fog menni babázni, így új kollégák jöttek, akiket én tanítottam be, aztán pedig én leszek a nyomdában a "kisfőnök". :)

20/L

Az én tanácsom: az első benyomásra nincs második lehetőség, így figyelj arra, hogy megadd a tiszteletet mindenkinek.

Mivel 19 évesen kezdesz egy munkahelyen, ez valami középfokú végzettséget megkövetelő munka lehet, azaz lehet iroda is, vagy szakmunka.

Mindkettőre igaz, hogy a kommunikatívabb embereket sokkal jobban befogadják, de szakmunka esetén inkább a munkád minőségével és gyorsaságával tudsz inkább nagyot durrantani. Irodában is a precizitásod és a gyorsaságod fontos, de ott még fontosabb, hogy hogyan tudsz kommunikálni, együtt dolgozni emberekkel.

(Aztán persze ebédszünetben előszedheted a focit, a családot, gyerekeket, kocsikat, nőket, vagy bármilyen általános small talk témát.)

Első alkalommal, ha a munkatársak valahová kajálni mennek, ha lehet, menj velük, lássák, hogy nem begubózni akarsz, hanem dumálni. Itt a többiek is lazábbak, sokmindent megtudhatsz.

Előszöris öltözz úgy, ahogy a munkatársaid. Ha voltál interjún, akkor biztosan van valami emléked róla. Ha munkaruhát kapsz, akkor először úgyis átöltözöl, utána megy a bemutatkozás. Ha nincs, akkor simán úgy, mint a kollégáid.

Légy pontos. Ha 8 óra, akkor az annyi is legyen.

Ha valahol bemutat a főnök/részlegvezető/akárki, akkor vedd a lapot, fogj kezet (természetesen a hölgyekkel is) és mutatkozz be, kedvesen, és jegyezd meg a neveket.

Hihetetlen, de mindezzel már sokkal egyenesebb és tökösebb benyomást alakítasz ki a kollégákban. Ez tovább fokozható, ha még beszélgetsz is, de ez már a következő lépcső is lehet, és ezt egy 19 évestől nem várja el senki.

Innentől a lényeg, hogy beleszokj a munkahelyi szabályokba és a légkörbe.

Ebben az első, hogy tudd, ki a felettesed, kinek tartozol elszámolással (kinek jelentesz), ez általában benne van a munkaszerződésben. Ha nincs, kérdezz rá, ha nem hangzana el.

A közvetlen felettesed fontos ember, minden szavára figyelj, ha hív, akkor figyelj rá. Már a betanításodnál kérdezd meg tőle, hogy mire van szüksége tőled, ha esetleg nem magyarázná el.

Ezek a kezdeti lépések. Egyébként figyelj, tanulj, okosodj. Ne a rosszat, hanem a jót tanuld el mindenkitől.