Azok, akiknek nem lehet karrierje, illetve gyűlölik a munkájukat, hogy bírják?

#30-as nem erre gondolt.

Hanem arra, hogyha csak siránkozol, hogy "jaj de szar is nekem" akkor tulajdonképpen mit is vársz magadtól az életben?

Hogy egy punk dalból idézzek:

"Ha nem tetszik a helyzet,

nyisd ki a szád!

Ha hatsz a világra az

visszahat rád.

Ha mondanod kell, mondd,

ha kell hát kérj!

Állj ki magadért!"

Olyan nincs, hogy MINDENT megtettél a magad részéről és mégsem sikerül.

Ha mégis így történt,akkor:

a) nem rajtad múlt, hanem a környezeteden (példa rengeteget készülsz egy vizsgára, de egy kötekedő vizsgáztatót kapsz ki aki még a rák ellenszerét is számon akarja kérni tőled..). Ezen tedd túl magad, de szerencsére az ilyen ritka, azért nem minden egyes esetben lehet mást hibáztatni.

b) rossz a stratégiád.

Nyugodj meg, Kérdező, 25 évesen én is voltam olyan helyzetben, mikor úgy éreztem, akármennyit vetek, semmit sem aratok.

Csak a célom felé küzdöttem és sehogy se sikerült. Olyan visszajelzések jöttek felém, mintha magasról tettem volna az egészre, pedig rengeteget dolgoztam a sikerért, teljesen feleslegesen.

A megoldás: stratégiát váltottam.

Átgondoltam, hogy amit eddig jó módszernek hittem, az igazából nem nekem való, magyarul a saját időmet pocsekoltam, miközben valóban azt hittem, mint Te, hogy "akármit teszek, semmi se jön össze".

Ezek után láss csodát: kezdett egyre több dolog összejönni és 30 évesen már érzem, hogy szépen lépegetek felfelé azon a bizonyos lépcsőn.

Talán nem lehülyézni kellene mindenkit meg kifogást keresni, hanem a megoldást.

És kérdező szerinted miért van az, hogy az egyik embernek sikerül, a másiknak pedig nem? Ha más megtudta csinálni, te miért nem?

Olyan nincs hogy valakinek mindig minden sikerül. A különbség a sikeres emberek hozzáállásában, gondolkodásmódjában van. Egy-egy kudarcélményt, egy-egy sikert is ezerféleképpen lehet értelmezni, érzékelni. A sikeres emberek a hibákból, kudarcokból is építkeznek, tanulnak belőlük, és erős kitartással folytatják a küzdelmet. Úgy is lehet mondani, hogy mindig felállnak (pozitívan gondolkodnak).

32 évesen meg nem vagy még öreg. Például ott van Grandma Moses története, aki egész életében földműveléssel foglalkozott, de 78 éves korában mégis elkezdett festményeket festeni. Dollármilliomos lett a festményeiből, és még 23 évig élt.

Szerintem adj esélyt a szenvedésed enyhítésére azzal, hogy a karrier/életvitel kérdés témájába vágóan olvasol könyveket. Ha esetleg azt is gondolnád, hogy ezek mind hülyeségek, csak tedd félre az ellenérzéseidet és olvasd el őket akkor is, vesztenivalód nincs.

Ajánlom neked ezeket:

+ Napoleon Hill összes könyve

+ Ryan Holiday - Az akadály maga az út

+ Ryan Holiday - Az egyensúly a kulcs

+ Szabó Péter - Állj félre a saját utadból

+ Bodo Schafer könyvei

+ Brian Tracy összes könyve

"Jobb gyertyát gyújtani, mint szidni a sötétséget."

/Konfuciusz/

Amúgy meg fel a fejjel ;)

A pozitív hozzá állás nem arról szól, hogy mantrázom és kinő a nem tudom mim, hanem arról, hogy te saját magadat lebeszéled előre bármiféle változtatásról nagy eséllyel már egész fiatalkorod óta.

Pl. nem jelentkeztél oda tanulni, ami az álmod lett volna, mert lebeszélted magadat azzal, hogy téged oda úgyse vennének föl. Meg se próbálod a dolgokat. Jó, azt írod, hogy küzdöttél...Hát nem tudom.

Szerintem azt csináltad, amit most is. Voltak ötleteid, de sorra lebeszélted magadat róluk, mert az neked úgyse fog sikerülni.

Én is ilyen voltam amúgy, el se tudtam képzelni, hogy én bejuthatok főiskolára, így meg se próbáltam. Felnőtt fejjel kényszerültem rá, hogy felvételizzek levelezőre és felvettek államilag finanszírozottra és a legjobbak közt végeztem. De 18 évesen el nem tudtam képzelni azt, hogy én megállnám a helyem egy fősulin.

Valószínű millió dolgot akadályozott meg a te életedben is ez a kishitűség és pesszimizmus. Mindig mindenhez késő van, mindig mindenben úgyis te leszel a vesztes, minek erőltetni a dolgokat...

Biztos vagyok benne, hogy 20 éves korodban így beszélted le magadat az álmaidról. Ennek semmi köze a korodhoz és a mantrázáshoz se. Ez nem mantra, ez egyszerűen a tehetetlenség, mert minden minek...

Persze, fogj mindent az életre, meg az univerzumra meg a harmadik kezedre.

Már akartam is írni az előző válaszolónak, hogy teljesen feleslegesen neked irodalmat ajánlani, mert nagy ívből tojni fogsz rá. És nézz oda, tényleg meg is mondtad, hogy te aztán nem olvasol semmit.

Na ezért tartasz ott ahol most tartasz.

Mert minimális munkával várod a szádba a sült galambot.

Persze, most megint kezdődik az, hogy nem te rontasz el valamit, hanem a zélet utál téged.

Aha, már megint elölről....

Aztán mikor valaki írja, hogy ugyanolyan cipőben járt mint te, és még normálisan le is vési ide neked mit kellene tenned és hogyan, akkor te vagy a legjobban felháborodva, hogy rajtad nem segít az Élet!

Ne haragudj, de látszik, hogy ez a kérdés csak arról szól, hogy itt vergődsz és hisztizel, és mindenkit hazugnak nevezel, csak azért, mert lusta vagy felfogni valamit.

Be is fejeztem itt, már unom a társaságod, pedig sok válaszban segíteni próbáltam.

Tégy amit akarsz, picsogj továbbra is, ahelyett hogy átgondoltál eddig mit tehettél vagy mit nem tehettél ami miatt mindig balul jött ki a lépés.

Mert képzeld; ez ilyen egyszerű.

...ó de máris visszatértünk a hurráoptimizmusra és a "kamuzásra".

Reménytelen eset vagy. Szívből sajnállak.