Milyen érzés gyárban dolgozni?

Az is általánosítás, amit te írsz. Én csak a saját szemszögemből írtam, nyilván az érmének két oldala van.

De a valóság bizony az, hogy többen vannak azok, akiknek nem sikerült szakmájukban elhelyezkedni itthon.

Sokan szeretik, sokan nem szeretik. Sokan már az évek, évtizedek alatt pedig beletörődtek abba, hogy ezt csinálják, megszerettették magukkal, elfogadták a helyzetüket. Na, ebből vannak sokan, főleg nyugdíj előttiek, 50-es éveik végén járó emberek, akiktől ha azt a kérdezed, hogy szereted-e a munkád, nem fognak tudni releváns választ adni.

Az "állsz a szalag mellett"-et nem szó szerint kell érteni, metaforaként használtam a gyári munka monotonitására.

Az eladó valóban szakma, csak szerintem nem az, ahogy a biztonsági őrt sem gondolom szakmának, de hivatalosan mindkettő szakmaként van számon tartva.

Szerintem előbbi, ahol meg te dolgozol, ott lehet azért nagyobbak a bérek, mert a kenyér ára is magasabb. Az Alföldön meg hülyének nézik a vidéki embert a vállalkozók, és évekig képesek ugyanazt a bért adni, hiába szakad meg az ember, hiába könyörög, hogy emeljenek, mert nem jön ki a pénzből, ha megdöglik se fognak emelni.

Na meg ne a munka értékére adjanak fizetés emelést, hanem arra, hogy a terméket, amit legyártok, és azt ők drágábban adják el évről-évre, abból mondjuk nekem is jó lenne látni valamit. Mert így bizony a cég nem csak a terméken keresi a legtöbb pénzt, de még a munkáson is spórolja meg a legtöbb kiadást. Akinek van egy kicsi esze, az ezt szó nélkül nem tűri. És ilyenkor elgondolkozik az ember, hogy megéri-e a hajtani, ha azt nem jutalmazzák semmilyen formában, vagy nem? Én az utóbbira szavaztam, mert 3 évi hajtás után nem láttam mást, csak azt, hogy tönkrement a derekam, a csuklóim, az ujjaim, a kézfejemen a bőr kiszáradt.