Hónapok óta le se sz_r a főnök, mikor meg odaállok elé a felmondással, akkor meg marasztal, hogy ne menjek?

Már többször írtam ki kérdést róla, hogy mennyire semmibe vesz, nem tájékoztat semmiről, nem érdekli hogy van-e munkám, stb... konkrétan nekem kell rohangálnom utána, különben azt se venné észre, hogy ott vagyok. Lehet ha be se mennék, azt se venné észre. Minden reggel műszakkezdéskor végigjár, megnézi van-e mit csinálniuk az embereknek, ad nekik munkát. Engem pont kihagy. Ötször elmegy az ajtó előtt, ami nyitva van, de egész nap nem jön be, hogy van-e munkám. Mikor változott a beosztásom és a munkaidőm, tudta mindenki, még az is akit nem érintett, ott ment el az ajtóm előtt 5x, de nekem nem szólt volna. Egy kollégámtól kellett megtudnom. Stb. De az tette be a poharat, hogy visszavette azt a két kollégámat, akik hazugságokkal mocskoltak a nagyfőnöknél a hátam mögött, hogy rúgjanak ki. Persze nem sikerült nekik, és mikor kiderült a dolog, őket rúgták ki végül. Most viszont, valami pályázat miatt visszavették őket, így kénytelen vagyok velük dolgozni. Amire én nem vagyok hajlandó. Beadtam neki a fölmondásom. Akkor meg teljesen meglepődött, hogy ez most hogy jött ilyen hirtelen, ő azt hitte minden rendben, amit nem is értettem, mert mit gondolt, meddig fogom magam hagyni megalázni?? És kérte, hogy maradjak, meg hogy most biztos csak hirtelen felindulásból döntöttem, gondoljam át, stb. Komolyan kérdezem, az ilyen ember mégis mit képzel?? Megaláz, levegőnek néz, és akkor azt hiszi még egy gombostűt is arrébb teszek az ő kedvéért? Vagy ez nem elég alapos indok a felmondásra? Én túlzom el?

L/25