Volt már olyan munkahelyeteket, ahol egyszerűen alig volt munkátok? (Bővebben lent)
Fél éve vettek fel egy helyre, de igazából már én magam sem tudom miért. Ketten vagyunk egy munkára (illetve nem pont ugyan arra a munkára, de majdnem). Vannak feladatok amiket egymás között kell(ene) leosztanunk, meg vannak egyéni munkák is, de az kevesebb. Kollégám több éve ott van már. Már alapból úgy kezdődött, hogy neki kellett volna betanítania, de ez kb. úgy nézett ki, hogy mindenért könyörögnöm kellett, hogy mutassa már meg, mert nem lehetek automatikusan tisztában minden belső folyamattal. Most ott tartunk, hogy kvázi minden munkát "elvesz" előlem, és hiába kérdezgetem, és mondogatom folyton, már napi szinten, hogy segítsek-e, egyszerűen lepattint hogy nem kell, de közben morog magában, hogy neki megint mennyi dolga van, én meg ott ülök a gép előtt, mint egy kuka (ezt én mondom, nem ő), és szó szerint nem csinálok semmit, holott nagyon szívesen végezném a munkámat, de így nincs milyen munkát elvégezni. Hab a tortán, hogy mostanában kezdte el az orrom alá dörgölni, hogy ő diplomás, nekem meg csak OKJ-s szakmám van (Pl. ártatlan megjegyzések a diploma fontosságáról). És legszebb az egészben, hogy senki nem foglalkozik velem. Senkit nem érdekel, hogy sokszor egész nap alig van munkám, ami van az is max 1-1,5 órát tesz ki. Először azt hittem, hogy valami problémájuk van velem, és majd próbaidő alatt megszabadulnak tőlem, de már 3 hónapja lejárt a próbaidő, én ott vagyok, a helyzet pedig változatlan.
Egyszerűen ezt az egészet nem tudom hova tenni, de minden esetre baromi rosszul érzem magam emiatt. Utálom, hogy a semmiért ülök ott 8 órát. Tudom, hogy valaki összetenné a két kezét egy ilyen melóért, de én utálom feleslegesnek érezni magam, és itt pont annak érzem magam. Már minden porcikámmal gyűlölök bent lenni. Ha valami bajuk van velem, miért nem küldenek el? Felmondani a vírus miatt nem merek, mert most esélytelen másik munkát találni.
Tipikus esete, hogy a régi kolléga begyöpösödött, megkeseredett, és az elavult tudását félti az új, energiával teli kollégától, könnyen pillanatok alatt túlszárnyalná az új ember. Ezáltal veszélyeztetve érzi magát.
Ha a főnököt nem érdekli ez a szituáció, akkor bírj ki még fél évet, hogy az önéletrajzba beírhasd mint releváns tapasztalat, és keress mást. Mert amíg nem megy nyugdíjba/nem mond fel, addig nem lesz jobb
Ennyire szélsőségesen nem, de voltak időszakok (akár hónapok), amikor tényleg kevés volt a munka, mégis ott kellett ülni. Legalább nekem a kollégáim többnyire jó fejek voltak. Én vittem magammal pendrive-ot, és nyelvet tanultam vagy egyszerűen olvastam akkor, amikor "üresjárat" volt. A kutyát nem érdekelt.
Amíg le nem jár ez a vírus-ügy, addig ne mondj fel! (Úgy látszik, elküldeni nem fognak, mert a te főnöködet sem érdekli a dolog.) Ismerősöm felmondott (most is), de míg máskor pikk-pakk elhelyezkedett, most még csak nem is válaszolnak neki sehonnan hónapok óta, pedig mérnök.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!