Ma az egyik beosztottam beszólt nekem. Szerinted rosszul látom a dolgot?

Sajnos ennyiből valójában nem derül ki, hogy túlfőnökösködted-e a dolgot, vagy sem. Lehet hogy tényleg nem. Neked kell megfontolnod azt is amit a barátod mondott, mivel ő veled él és elvileg ismer téged annyira, de lehet, hogy ő is tévedett ebben. Nem értek egyet azon válaszokkal, amik szerint hatalmaskodsz a beosztottjaiddal. Egyszerűen ezt így nem lehet tudni. Csak fontold meg amit a barátod mondott, mert a jó szándék úgy tűnik megvan, viszont lehet olyan amikor rosszul jön ki még egy túl semleges válasz is a részedről.

Magam is láttam olyat, amikor egy igazán kedves és intelligens főnökasszonnyal dolgoztunk együtt, és hasonlóan egy jogszabályi dolog kerül telő. Láttam magam! Annyira kedvesen közölte, hogy nem úgy kell, mert... hogy nagyon. És mégis többen megsértődtek rá. Csak mert maguk nem úgy csináltak valamit, mint ahogy kellett volna, ráadásul nem is a saját hibájukból, mivel neki másképpen tanították be. Mégis megsértődtek. Ilyen is van.

Próbáld úgy megbeszélni, hogy mások előtt is akár, de hogy lejöjjön az, hogy senki felé sem személyes a dolog, hanem egyszerűen belső szabály, amiben még te sem döntesz. Akár feltételes módban igazat is adhatsz neki, hogy például: "Igazad van úgy lenne a jobb, csak sajnos ez a belső szabály és te sem fogadhatsz el mást. De egyet is értenél vele, csak te sem akarsz balhézni felfelé és csináljuk a szabály szerint..." Mit tudom én például.

Nem azért, de sokan még mindig azt hiszik hogy a munkahely szent dolog, és oda már mindenki úgy megy be hogy fejet hajt mindenre.

Egy multinál dolgoztam pár évig, ott egyszer volt olyan hogy majd belefulladtunk a munkába, már olyanok is jöttek segíteni akik nem is azon a területen vannak, örültünk ha bírtuk, ekkor voltam 19 éves, a műszakvezető pedig olyan 26 körüli fiatal kis csaj oda áll mellénk és mondja hogy igazán pöröghetnétek mert ott a többi is amihez hozzá sincs kezdve, persze előtte a számítógépnél szórakoztak egy nővel, éreztem hogy röhögnek rajtunk, ahelyett hogy segítettek volna. Meguntam és oda szóltam a műszak vezetőnek, hogy ha ennyire ráértek röhögni, akkor nyugodtan lehet jönni csinálni, próbált kioktatni engem hogy nem az ő dolga, mondom az igen hogy előttünk hülyéskedtek, míg a másik meg sem áll? Levettem a kesztyűt, hozzávágtam a lábához hogy akkor itt van csináld meg ahogy akarod, és hazajöttem, ez volt egy keddi napon, valamikor pénteken mentem vissza a felmondási papírért, és még akkor is úgy akart marasztalni.

Attól hogy bent felettes az ember, míg a munkának egyszer vége, és ki kell onnan jönni, akkor is ki kell tudni állnia a "felettesnek" magáért.

Kedveskedéssel nem sokra megy ember az emberrel szemben, szerinted a cigányokat X helyre miért nem engedik, mert kevésbé irányíthatóak, a magyar pedig nem tudja nagyon kezelni őket sehogyan sem.