Ha valaki 30 évet dolgozik egy gyárban annak mi a értelem? Reggel felkelni délután munkába menni éjjel haza menni, ez nem élet. Hogy tudja szt valaki így csinálni. Mi a életük értelme?

Én is voltam diákmunkán régen. Hasonlóan gondolkodtam hozzád még úgy is, hogy a szüleim gyárban dolgoztak egész életükben.

Azután elvégeztem egy főiskolát, dolgoztam a szakmámban, de úgy hozta az élet, hogy dolgoztam gyárban betanított munkásként, és raktárban raktárosként is.

Tapasztalatom szerint vannak emberek, akik jól érzik magukat a betanított munkájukkal. Nekik ez a maximum, a komfort zónájukat hozzá igazították a helyzethez. A többség azonban muszájból jár gyárba. A szakmájuknem fizet vagy túltelített, család, gyerekek miatt kényelmesebb az előre látható műszakos munkarend, stb...

Nagy előny, hogy hetekre előre megvan a műszakbeosztás, a legtöbb helyen minimális a felelősség, és ahogy már más is írta, nem viszel haza munkát a családhoz, mint egy tanár.

Gyári munkások szabadidejükben kiskertet művelnek, horgásznak, maszekolnak, vagy csak eljárnak strandra, nyaralgatni külföldre, belföldre, stb. Nem értelmetlen az életük a legtöbbüknek, mert az élet nem csak úgy értelmes, ha a munkádban valósítod meg önmagad. A munkák zöme nem az önmegvalósításról, alkotásról szól.

Én is félek, hogy oda jutok. Megértem, hogy te is attól félsz, hogy életed végéig egy gyártulajdonosnak kell majd robotolnod napi 12 órában, akit hozzá fogsz segíteni ahhoz, hogy megvegye a 32. nyaralójàt a Bahamàkon, amíg neked az egészséged és a családod megy rá a munkára amit kevés fizetèssel és túlóràval jutalmaznak.

Nem, nem ciki a gyári munka, de halálos, és az is mind igaz, hogy nélkülük nem lennènek gépek, élelmiszer és igazából semmi, de sok ember fél ettől, ami érthető is.

Egy kiút van: Tanulni kell. És itt nem feltétlen az egyetemre kell gondolni, elég egy jó szakma is, amivel fel tudod magadat talàlni, és kell életcèl, és minden nap küzdened kell, és akkor talán nem jutsz egy koszos, retkes gyárba, ahol 12 órában hajtanak mint egy állatot.

Én is 12 óràzom, de nekem jó melóm van és szeretem, emellett még néha bevàllalok alkalmi konyhai melókat is 14-15 órában, de három szakmàm van érettségivel és most kezdem a negyediket munka mellett.

Még fiatalon sokat tehetsz a jövődèrt, idősebben is lehetséges, csak akkor már nehezebb.

Egyébként kölyök, tanuld meg tisztelni a másik munkáját.

Ha nem lenne, aki elvégezné a számodra szar melókat, akkor nem lenne étel a tányérodon, nem lenne aki összerakja a kezedben lévő telefont, és nem lenne, aki elvinné a szemetedet a ház elől, nem lenne, aki ellát a kórházban, amikor valami bajod van, stb stb...

Jó is benyögni, hogy "uuuuu dehát ezek a szánalmas emberek még csak nem is akarnak JOBBAT!!!!" miközben minden egyes nap az ő munkájuk gyümölcsét élvezed, és meg sem tudnál lenni nélkülük.

Az élet meg mókuskerék. Tudom, hogy erre szar rézés ráébredni tiniként, de jobb, ha hozzászoksz a gondolathoz.

"Az élet meg mókuskerék."

Hát igen, bizonyos értelemben nem sok különbség van a gyári munka és az irodai között. Ugyanúgy időre kell menni, 8 órát ott lenni minden hétköznap. A munkák többsége ilyen.

Végig olvastam a válaszokat és részben mindegyikkel egyetértek. Nem szabad lebecsülni más munkáját, ráadásul egy ilyen szalag munka (főleg a multiknál) elég nyugis tud lenni, csak bírni kell a monotonitást és a több műszakot.

Viszont a kérdezővel is egyetértek, a gyári melósok többsége nem mer felelősséget vállalni, elvégzi a nagyon egyszerű kis betanított munkáját és neki ez pont elég. Nincs önállóság, nincs problémamegoldás.

Több gyári melóst is ismerek. Semmit sem akarnak tenni azért hogy jobb életük legyen. Irigykednek, panaszkodnak hogy nekem milyen jó a kötetlen munkaidő, a több fizu, a zéró túlóra, de amikor javaslom hogy hát tanulni kellene meg a kezedbe venni az irányítást az életed felett, akkor csak néznek ki a fejükből.

A Kérdezőnek:

Örülj neki, hogy megtapasztaltad a gyári munkát.

Innentől mindig eszedbe fog jutni hogy hová kerülsz, ha nem tanulsz.

Én is dolgoztam diákként (csak nem gyárban hanem egy kis üzemben), de hasonló emberek között. Engem nagyon motivált akkor hogy ne egy ilyen helyen éljem le a fél életemet.

Legyenek céljaid, tanulj, fejlesszd magad és sose add fel.

Eltelt azóta 5 év. Kíváncsi lennék, hogy ezzel a gondolkodással meddig jutottál, kérdező. Elérted az álmadiat? Megbecsülöd a munkádat és azokat, akik azért dolgoznak, hogy neked meglegyen minden kényelmed?

A 25-ös hozzászóló egyébként gyönyörűen leírta azt, amit te nem láttál.