Létezik olyan, hogy "elhagyatottsági átok"?

Mert ha igen, akkor én abban szenvedek.

Azt már megszoktam, hogy mindenhová egyedül megyek, de az már kicsit fáj, hogy ha mondjuk egy barátom szalagavatójára elmegyek, aztán a bulira és ott is egyedül vagyok. Ez csak egyetlen egy példa.

Szakközepes végzős vagyok, osztálytársaim mind társas személy, olyanok akik még a buszmegállóba is bandába mennek. Szerintem ők egyedül még sose mentek sehová. Nyitott vagyok, keresem az emberek társaságát, de mintha nem is lennék. Ha szólok hozzájuk nem is hallják amit mondok...le se sz@rnak...még a tanárok se. Vagy a kisugárzásommal lenne a baj? Adok magamra...2-3 hetente fodrász, aránylag jól is öltözködök. Vagy mi lehet a baj? Miért ilyen számkivetett az ember? Egy nem kívánt, nem fontos jelentéktelennek érzem magam. Pedig szívem-lelkem kiteszem másokért..

Van itt olyan, aki hasonló cipőben jár? Szerintetek ez miért van? Ma holnap 19 éves leszek (F), de kb 14 éves korom óta tapasztalom ezt.

Vicc az egész...tegnap pl elmentem itt egy helyi kocsmába..(tudom szép)

Egy nálam idősebb sráccal egyszerre indultunk el, beszélgettünk is, amíg nem csörgött a telefonja. Felveszi, és mondja hogy megy éppen haza...és egyedül sétál haza =_= xdd. Tehát ott se voltam vagy nem tudom. Ezt is csak egy személyes példaként írtam le.

Azt had ne mondjam, hogy mélyen depressziós vagyok, pszichológusnál még nem voltam. Nem tudom hogy érdemes-e elmenni..

Barátnőm nincs, néhány közeli barátom van, egyik-másik csak felszínes, a szüleim, testvéreimről inkább nem írok...mert gáz :/

Gondolkoztam már, hogy letörlöm magam a Facebookról, törlöm a Messengert is, még talán telefon se kéne mert nem igazán keres senki.

Olvastam pár kérdést itt, meg választ, és látom hogy sok a barom kommentelő...ide ne írjatok légyszíves baromságokat :D

És nem önsajnálat képpen írtam...

Privátban is írhattok! :)