Létezik olyan, hogy "elhagyatottsági átok"?
Mert ha igen, akkor én abban szenvedek.
Azt már megszoktam, hogy mindenhová egyedül megyek, de az már kicsit fáj, hogy ha mondjuk egy barátom szalagavatójára elmegyek, aztán a bulira és ott is egyedül vagyok. Ez csak egyetlen egy példa.
Szakközepes végzős vagyok, osztálytársaim mind társas személy, olyanok akik még a buszmegállóba is bandába mennek. Szerintem ők egyedül még sose mentek sehová. Nyitott vagyok, keresem az emberek társaságát, de mintha nem is lennék. Ha szólok hozzájuk nem is hallják amit mondok...le se sz@rnak...még a tanárok se. Vagy a kisugárzásommal lenne a baj? Adok magamra...2-3 hetente fodrász, aránylag jól is öltözködök. Vagy mi lehet a baj? Miért ilyen számkivetett az ember? Egy nem kívánt, nem fontos jelentéktelennek érzem magam. Pedig szívem-lelkem kiteszem másokért..
Van itt olyan, aki hasonló cipőben jár? Szerintetek ez miért van? Ma holnap 19 éves leszek (F), de kb 14 éves korom óta tapasztalom ezt.
Vicc az egész...tegnap pl elmentem itt egy helyi kocsmába..(tudom szép)
Egy nálam idősebb sráccal egyszerre indultunk el, beszélgettünk is, amíg nem csörgött a telefonja. Felveszi, és mondja hogy megy éppen haza...és egyedül sétál haza =_= xdd. Tehát ott se voltam vagy nem tudom. Ezt is csak egy személyes példaként írtam le.
Azt had ne mondjam, hogy mélyen depressziós vagyok, pszichológusnál még nem voltam. Nem tudom hogy érdemes-e elmenni..
Barátnőm nincs, néhány közeli barátom van, egyik-másik csak felszínes, a szüleim, testvéreimről inkább nem írok...mert gáz :/
Gondolkoztam már, hogy letörlöm magam a Facebookról, törlöm a Messengert is, még talán telefon se kéne mert nem igazán keres senki.
Olvastam pár kérdést itt, meg választ, és látom hogy sok a barom kommentelő...ide ne írjatok légyszíves baromságokat :D
És nem önsajnálat képpen írtam...
Privátban is írhattok! :)
Én is így voltam ezzel egész életemben és most is ez a helyzet.
Keress témákat, amik érdekelnek, hobbikat, melyeket lelkesedéssel csinálsz. Figyeld, az emberek hogy beszélgetnek egymással, próbáld "kívülről látni magad".
Keress rá erre: "a társalgás művészete" - könyv is van a témában.
Egyébként engem is arra emlékeztet a mobiltelefon, a Facebook - és Messenger is, hogy mennyire nem keres senki...
Régen rendszeresen olyanokat mondtak, hogy "hívtunk volna téged is buliba, írtunk is SMS-t, hívtunk is", de "téged egyszerűen nem lehet elérni".
Kár hogy egyik se volt igaz, mindig azt éltem meg, hogy akikhez tartozni szerettem volna, ők ezt nem akarták. Nem mintha sok lehetőségem lett volna ilyenre. :-(
“Létezik olyan, hogy "elhagyatottsági átok"?”
Az nem létezik, de tutyimutyi, önmagát sajnáló áldozatokkal senki nem akar barátkozni. Buhuhú, én olyan magányos vagyok... ez nem az, amivel odavonzod magadhoz a társaságot. Épp ellenkezőleg.
"fárasztó a stílusod, energivámpír"
Hát lehet...vagy inkább unalmas.
De direkt írtam hogy az ilyenek kíméljenek.
Azt is feltüntettem, hogy nem azért írtam mert sajnálatni akarom magam.
A való életben nem nyilvánítom azt hogy magányos vagyok vagy valami...meg nem megyek oda és farasztom...a nyakán lógok, rámenősködök...hogy figyelj..magányos vagyok meg ilyenek. Azért is írtam ide, hátha valaki tudna adni valami tanácsot. De nektek felesleges is magyarázni...a kérdést se értitek..
Ha társalgással, beszélgetéssel kapcsolatos témák gyakorlása nem megy, pszichológus is tud segíteni.
Ilyen problémákra van egy oldal, csak angoltudás kellene hozzá:
Nem tudom, magyarul van -e hasonló oldal.
Járható út lehet, hogy levelezőtársakat próbálsz keresni, a levelezés során kialakul egyfajta bizalom, kapcsolat, élőben így már hátha jobban megy majd.
Ne akarj mindenkit megkedvelni, vagy direkt megkedveltetni magad másokkal. Beszélgess emberekkel, de akiken látszik, hogy nem akarnak veled barátkozni, vagy nem hosszútávon kommunikálni, akkor hagyd őket. Túl rövid az élet, hogy olyan emberekkel töltsük el a drága időt, aki nem érdemes rá. Vannak rossz emberek, vagy bunkók. És akkor mi van?
Nem kell a világ összes problémáját magadra vetítened, hogy aztán mélydepresszióba és önsajnálkozásra pazarold az időt.
Válogasd meg, hogy kivel töltöd el az idődet. Ilyen egyszerű. Az élet pedig kudarcok sokaságából és még lesz is belőle bőven: a lényeg hogy kezelni tudd a csalódást, tanulni belőle, kicsit megemészteni és továbblépni.
Nyiss több irányba, menj el olyan helyekre, ami érdekel: múzeum, kiállítások, előadások, mozi, bárhová, ha éppen egyedül akkor úgy, egyáltalán semmi gáz ezzel kapcsolatban. Csak ne görcsölj rá, hogy Te most épp azért mész csak, mert ismerkedni akarsz emberekkel. Nem. Sugározz és érezz jólétet és boldogságot, és akkor könnyen fog menni. A kocsmát nem javaslom erre a célra legalábbis, csak ha éppen valami kultúrált klub vagy ilyesmi.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!