Miért nincs barátom, miért nem sikerül semmi nekem?
Huszonéves nő vagyok. Nem szeretek nagyzolni, normális típusba tartozom és sosem magam helyezem előtérbe, hanem mindig a másikat, nem vagyok önös érdekű. Viszont már kezdem azt gondolni, hogy el vagyok átkozva, vagy valamiféle démoni befolyás alatt állok.
Édesanyám születésemtől fogva nem szeret, nem is jó a kapcsolatunk, de az anyját sem. Egy családtagom van, akivel jól kijövök, akit nagyon szeretek. Sem neki, sem nekem nem jön össze semmi.
Már tavaly diplomáznom kellett volna, de nem jött össze és újra kellett kezdenem szinte. Most találtam munkahelyet, amit szeretnék, de, mintha valaki elém állna, egyszerűen nem fogadnak be és gyűlölnek engem. Mindig ugyanaz a körforgás. Én vagyok a rossz és a másik, aki nyalizik, porig sért mást és uralkodó típus...stb, az mindig ártatlan és jó. Ez így van velem régóta és mindig próbálom a legjobbat. Akárhogy próbálom, soha nem kerültem még jó helyre, csak olyanba, ahol utálat uralkodik. Nincsenek barátaim, mindig csak akkor kellek másnak, ha segítségre van szüksége, de ez gyerekkorom óta így megy és mai napig hajlamos vagyok azt gondolni, ha jön valaki az életembe, hogy végre lesz barátom... Nincs párom sem, amit szintén nem értek. Igyekszem tanulni dolgozni és akármit teszek mindig romba dől minden és semmi sem jó.
Miért történik ez velem? Teljesen el vagyok keseredve.
Köszönöm a válaszokat!
Esetleg a neten próbáltál már ismerkedni? Ki lehet szűrni a komolytalan, perverz pasasokat, és barátokat, barátnőket is szerezhetsz, ha olyan csoportban nézelődsz, beszélgetsz, ahol a közelben lakó huszonévesek fent vannak.
Tudom, élőben kellene, de úgy sokkal nehezebb néhány ember számára. Én is a netről ismertem meg egy jó barátomat, akivel egy városban éltünk. Szóval a net nélkül talán sosem találkozom vele, és az nagy veszteség lett volna.
20L
Azért, mert nem kaptál elismerést gyerekkorodban, és nem érezted, hogy szeretve vagy. Mivel ilyen környezetben nőttél fel, nem is hiszed el magadról, hogy méltó vagy a szeretetre.
Milyen munkakörben dolgozol, van ott lehetőséged a fejlődésre, mennyire ismerik el a munkádat? Nőkkel dolgozol együtt, akik folyamatosan egymást fúrják?
4-es válaszoló:
Nos, igen, rátapintottál egyből. Csak nőkkel dolgozom, és az megy egész napon át, hogy tapossák a másikat. Van egy vezér, a többi meghajol előtte, én meg azért nem hagyom magam. Már többször is próbáltam vele szépen beszélni és jutni valamire, nem megy. Ma kifakadt belőlem és azt mondtam, hogyha valami nem tetszik, menjen a főnökhöz. De azt már nem teszi meg... Jó szánkózni a másikon, meg nem is én lennék, ha nem mindig ilyen környezetbe csöppennék bele. Titkárnő vagyok amúgy és semmi olyan nincs benne, hogy most félteni kellene az állást. Nem azért mentem, hogy elvegyem, de nem értem, mire való ez...
Nem könnyű az élet, igaza van az elsőnek, álltalábam unalomból csinálják ezt, igazából velem is ugyan így bántak mindig is, most is,barátaim sem voltak soha csak olyanok akik ki használtak én pedig sokszor el is hittem a dolgokat de aztán csak rá jöttem arra hogy ők csak ki használnak,párkapcsolatom sincs,pozitívnak pozitív vagyok de én a helyedbe váltanék ha nem érzed jól magad, mindig ideges vagy stb..
Fiatal vagy szóval ne ragadj le egy olyan helyen ahol nem bírod hogy így bánnak veled, sajnos sokan vannak így, hogy így bánnak velük és nem mernek lépni, szerintem én is lépni fogok végre.
Ha szeretnél nyugodtan írhatsz, aztán lehetnénk barátok is, persze ha csak szeretnéd? :-)
férfiakkal mi a helyzet? senki nem közeledett feléd semmilyen formában?
a nők közötti kapcsolatot hagyjuk most, mert a nők sok esetben gonoszak és gusztustalanok egymással, kb mintha csak barátság vagy ellenség kapcsolat lehet más nem :D
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!