Van valaki, akinek ennél is nyomorultabb élete van?

"És hol találok ilyet? Hol keressek barátokat?"

Konkrét hely, esemény nincs erre. Így nem lehet ismerkedni, barátságokat kötni, ha ilyen direktbe akarod. Nyitottnak kell lenni, bárhol, ahol egy kicsi lehetőség is van valakivel beszélgetni, meg kell ragadni. Nem nyomulni nyilván, meg minden második emberhez oda menni.

A legtöbb kapcsolat úgy jön létre, hogy nem feltétlenül keressük, vagy sejtjük a másikról, hogy a barátunkká válik.

Ha nehezen megy a barátkozás, erre kell ráedzened.

Lehet így se fog menni, mert idővel egyre nehezebbé válik a kapcsolatteremtés, főként, ha nem vagyunk olyan közösségbe "kényszerülve", ahol muszáj kommunikálnunk a többiekkel, pl. középiskolai osztály.

Ez a kérdés az én fejemben is rengetegszer meg szokott fordulni.

Én egyszer jártam pszichológushoz, 12 éves koromban, mikor a suli miatti stressz miatt lebetegedtem és kórházba kerültem (migrén-aurám volt és már annyira szétestem hogy értelmes mondatot sem tudtam elmondani) A bennem lévő szorongást próbáltuk feltárni, de nem mentem többet 3 alkalomnál. Ugyanis a 3 alkalomnál hozzámvágta, hogy az én hibám hogy ki vagyok közösítve és piszkálnak, mert nem barátkozom velük (Nem tudtam közösséget vállalni a primitív osztáytársaimmal és ez lett a vesztem, kiutáltak.) Új iskolába kerültem, láss csodát ott már voltak barátaim , a középiskolában szintén. De a szálka bennem maradt örökre. Az első általanos iskolámban konkrétan mindenki piszkált. Tanárok ,diákok, még az utcán is.

Ezt azért írtam le, mert engem érdekelne hogy téged, Kérdező, ért valami hasonló gyerekkorodban? Én az ilyen tapasztalatok miatt hiszem folyton azt hogy nem vagyok szimpatikus az embereknek és úgy érzem csúfolódnak a hátam mögött, nevetnek rajtam még most is. Gyakran találom saját magam irritálónak kívül-belül.Ezáltal teljesen befeszülök idegenek közt.

Szerintem a te esetedben nem azzal van a gond mert csúnya lennél, hanem mert valószínüleg rajtad is látni ezt a feszültséget, hogy szeretnél megfelelni, szeretnél jófejnek tűnni mindenáron és szerintem itt van a hiba, mert én is ilyen vagyok.

Igazából nagyon tuti tippel nem tudok szolgálni, de ajánlanám Andrew Matthews Élj vidáman könyvét. Persze tudom hogy Dunát lehetne rekeszteni az ilyen könyvekkel , de ez tenyleg egy jó könyv. Mélypontjaimkor szoktam olvasni és tényleg megnyugtat olyan téren, hogy nem olyan sz*r a helyzet mint amilyennek én látom.

És a barátszerzésről pedig azt tudom mondani hogy előbb-utóbb mindenkinek kell találnia olyan személyt akivel tök jól elvannak, lehet hogy nem a megfelelő helyen keresgélsz, nekem is lettek végül, pedig szinte egy egész iskola szétcinkelt és utált.Bár én lány vagyok, szerintem azért nekünk könnyebb.

Azt tanácsolnám neked, amit magamnak is szoktam (jobb pillanataimban sikerül nekem is megfogadnom) : ne görcsölj rá mindenre, mert az meglátszik rajtad és bevonzod, persze tudom hogy ez nem megy egyik pillanatról a másikra. De amíg a fejedben nem teszel rendet addig semmi nem fog használni, sem a pszichológus sem az önsegítő kör. Én megértem a problémád, de ezt sajnos magunkban kell legyőznünk.

Nem a kulsod miatt van h nincsenek barataid. . ...

A gyogyszerek tenyleg leepitenek

Mint a pia v a drog

Tapasztalat.

Nekem en amugy 25/L

Engem is szivattak mindenhol

De rémes gyerekkorom volt

De van hol laknom egeszseges vagyok

Kb 2 eve nincsenek barataim

Haverjaim

Akad par barat na de ok nem jarnak bulizni

En meg szeretnek de egyedul nagyon rossz es uncsi is lehet elmenni.

Nem iszom alkoholt nem telik olyan gyorsan az ido ha epp senkivel nem sikerulne osszebaratkoznom

3 napja halt meg rákban az unokatesom. Ő élni akart.

Soha többé nem hagyom el magam

Ugy erzem bekettyentem a maganytol

Es soha nem jon ossze parkapcsolat

2 komoly volt mind 2 megvert ez volt a válóok. Én most a Mérgező szülők c. Konyvet olvasom. Sok dologra segít rájönni.

10 v több éven át probaltam mkinek megfelelni

Aztan hagytam. Es kihullottak a kamu arcok

Sot a legtobb baratom haverom altalaban kihasznalt. Pasikat sosem erdeklem pedig

Adok magamra de gondolom erzodik hogy ketsegbe esve keresem a parom a barataim

Nekem se jon evek ota

Sok jo emberrel viselkedtem hulyen.

Nem szanalmas az eleted

De ha megolod magad hajrá csak azoknak lesz s×ar akiknek fontos vagy! Ne tedd

Van kiut mindenbol

En volt hogy dizajner porokat toltam es majdnem meghaltam egy balesetben a drogos exem meg kidobott az urcara. Hazakoltoztem.

Utana ugy ereztem meg akarok halni

Pedig o viselkedett szemet modon.

Ha van kedved dumalni írj.

Lesznek barataid de ne öld meg magad

Én nem melozok most de nem erzem magam rosszabb embernek ettol.

Sokan nem beszeltek velem mikor nem volt munkahelyem aztan amikor lett mar en nem beszeltem veluk... a baratok haverok ne csak a joban legyenek ott.

KvaXar eletem volt meg mkinek a sajat fajdalma fáj de aterezzuk egymas helyzetet

Mióta a neten van minden a szocialis elet meghalt . Facebookon megbokom stb.

De en kezdemenyezek. Altalaban nagyon kedves vagyok van hogy nem ezt kapom vissza

De istenem nem adom fel.

Ja es allandoan megbetegszem es dagadtnak erzem maga 174/50 . Egyik exem mondta h nem vagyok vekony... az emberek tobbsege egy gexxifej de vannak angyali jo arcok.

Megtalalod oket de a pszichologus meg nem kuldhet el. Etikailag nem jogosult rá... mindegy. Valtsd le . Es ne add fel

. Ne.

Konnyebb de olyan jo hogy latok beszelek erzek

Megha fajdalmat is erzek legalabb erzek

Elek. Ne old meg magad. Mind meghalunk.

Az idonket toltsuk el ugy hogy mas mindent megadna ezerr az egeszsegerr stb.

Remelem elolvastal.

Ne adjuk fel nem adjuk fel.

Szia

Szerintem passzivaltasd a kovetkezo feleved es keress egy jo munkahelyet. Kiszakadsz a megszokott legkorbol es szerintem a kornyezetvaltozas mindenkepp jot fog tenni. Aztan talalj magadnak egy hobbit, sokkal jobban fogod magad erezni, ha van valami, amit szeretsz csinalni.

En kenyszerbol kezdtem egyetemre jarni, de ebben az oktatasi rendszerben nem lattam ertelmet, raadasul nem is erdekelt az a szak, amit elkezdtem. Masfel ev utan abba is hagytam, lett munkam es mar ott tartok, hogy az egyik nagy almomat megvalositottam! :)

Mégis, mi olyan "csúnya" rajtad? Nem lehet, hogy csak te látod így és ezt afenntartást megérzik rajtad mások és azért kerülnek el?

Tudod, ha nem fogadod el magad, mások sem fogadnak el, igaz ez fordítva is.Nem magadnak kell, hogy tetszél.

Más véleménye meg le van tojva.Tudod, a vélemény olyan, mint a segglyuk.Mindenkinek van, de senkit sem érdekel.

Ne érdekeljen téged se.

Ez a csúnyaság meg érdekes dolog..Ismerek nem egy olyan embert személyesen, akik szó szerint csúnyák (náluk csúnyaább gyanítom, te sem lehetsz), mégis, párjuk, családjuk van, munkájuk, és boldogok.Normálisan élnek.

Két dolgon kéne szerintem változtatni: egyrészt a magadhoz való hozzáállásodon.El kell fogadnod magad.

Másik, a környezet, atéged körülvevő emberek, illetve közösség.Mert valószínű, hogy kifogtál egy rossz közösséget.Ők valószínűleg mással is úgy viselkednének, ahogy veled.Pozitív emberek társaságád próbáld keresni.

Bár én jóval idősebb vagyok nálad, nekem is megrekedt az utóbbi években az életem.Hol amunka nem jön össze, hol társam nincs.Szóval nem érzem még kereknek az életem, de tudom, hogy én is hibáztam, hogy így alakult.Úgyhogy nem nagyon ugrálok, nem kesergek, hanem ebből okulva próbálom helyrehozni a dolgokat, több erőbedobással, több ésszel.Nem lehetetlen, mindíg vannak új lehetőségek.Légy nyitottabb.

"22 éves vagyok és a fővárosban járok egyetemre".. Hát rohadt nyomorult életed lehet hallod..

Én is 22 vagyok és krvára nem járok egyetemre,mert nem volt rá pénzünk,meg itthon kellett maradnom segítkezni hogy eltartsam a családot. Csak jövőre kezdem az egyetemet,barátaim nincsenek,eddig dolgoztam,mindenki elpártolt tőlem. Párom szerencsére van,de ő sem azért hogy lógjak rajta.

Az hogy ennyi előnnyel sem találod fel magad a te bajod,nem a nyomorult életedé. Összeszeded magad,és lesz diplomád,munkád meg majd haverok is. Nem kell beszrni.

Problémád van és segítségért fordultál ide. Erre vannak olyan emberek akik nekiállnak sértegetni csupán a saját perverziójuk miatt. Mi mást lehet tenni mint együtt érezni az ilyenekkel.

Kérdésedre válaszolva én bántalmazó szülök mellett nőttem fel. Ennek köszönhetően komplex poszttraumás stressz szindrómám van gyerekkorom óta, ami nem kifejezetten egy jó dolog és nem minden esetben kezelhető. Nem untatnálak a részletekkel, ha érdekel majd rákeresel. Te az elmúlt 5 évben nem voltál boldog, számomra viszont ez egy ismeretlen érzés.

Saját tapasztalatom hogy ha az ember, sérült, depressziós, magányos akkor az nagyon rossz hatásai és rossz következményei lehetnek. Ebben az esetben a legfontosabb a kapcsolatok kialakítása. Nagyon rossz ha az ember nem tudja senkivel sem megosztani a problémáit vagy ha meg is tudja akkor a másik csak lekicsinyli a gondjait, mint ahogy azt itt is tették.

Írtad azt, hogy jársz pszichológushoz is. Viszont ha 3 év óta sem javult semmi az gond. Lehet, hogy másikat kellene keresned?

Szerintem sok hasonló ember van aki azzal a gonddal küzd, hogy nincs kivel megbeszélnie a gondját. Szerintem még itthon is vannak ilyen online és élő csoportok. Keress ilyen önsegítő csoportot, ha pedig végképp nem bírod akár ide is írhatsz.

nagy vonalakban sorolom csak fel, de ha kíváncsi vagy rá szívesen írok róla kisregényt is privátban.

-Kezdem azzal, hogy diplomával több mint fél éve nem tudok elhelyezkedni sehol még a híres fővárosban sem. Ha nem küldtem több mint 200 állásra jelentkezést akkor 1-re sem. És ennek csak a töredékéről hívtak be. CV-t minden nagy okos állásoldal javaslatai alapján átszerkesztettem. A "vicc" hogy ismerősöknek is szóltunk de kb fosnak a fejemre. Igaz hogy alapképzéses a diplomám de nem járnék jobban a "mesterképzés" elvégzésével sem mivel jogi területen többszörös túlképzés van és 99%-ban minden ismerősökön múlik.

-Anyám már lassan 4 éve szenved a térde miatt egy balfék orvos miatt, aki valamit "elnézett" de k**vára egy műtétnél. Azóta mindenféle vizsgálatokra küldte hogy kizárjon vagy megerősítsen egyéb más komplikációkat tüneteket stb. Semmi ilyenről nincs szó csak a műtétet kéne megismételni vagy más módon lefolytatni. Persze közben már alig bír járni, nagy nehezen sikerült időponthoz jutnia egy másik műtéthez amit most emiatt a koronavírus miatt lehet hogy halasztanak. 4 év alatt anyám totálisan kikészült idegileg, depressziós a hangulat minden nap a családban.

-Gyakrabban nyomaszt az is hogy 23 év alatt nem sikerült barátnőt találnom. Mondanom sem kell hogy barátaim, haveri köröm sincsen, születésnapot évek óta nem ünneplek csak családdal, de idén még az is elmaradt. Suliban sem volt, bulik, hülyeségek csinálása kimaradtak az életemből. Nem azért mert stréber éltanuló lettem volna akit mindenki utál és akinek az élete csak a tanulás. Korábban ki voltam közösítve, az osztály lúzere voltam és ez rányomta a bélyeget a gimis időszakomra is. Nem mondanám hogy antiszociális lettem volna mert szerettem együtt lenni az osztálytársakkal de képtelen voltam kialakítani kapcsolatokat. Elhanyagoltam magam és nem volt egy normális hobbim, sulin kívüli elfoglaltságom, programom.

+1: tegnap a frissen, ismerős által "megjavított" rotációs kapa is megadta magát, mikor faterral a kertet akartuk felrotálni. Hát ilyen a mi szerencsénk.

A fent említett 3-as kombináció nyomja rá a bélyeget az én hangulatomra. De a legjobban a munkás rész aggaszt. Azt hittem el tudok intézni dolgokat egyedül, magamban is. De ez most nagyon letörte az amúgy sem sziklaszilárd önbizalmamat. És több mint fél éve semmi pozitívum nem történik ezügyben. Kimondani és leírni is rossz. Amilyen szerencsém van simán lehet hogy legalja gyári vagy call center munkára sem vennének fel mondván túlképzett vagyok.

Lehet ez így nem tűnik olyan vészesnek (nyilván nem írtam le minden egyes részletet) de senkinek sem kívánom hogy átélje azt amiben én vagyok. Töménytelen mennyiségű düh és harag, sértettség halmozódott fel bennem fél év alatt. És nincs aki egyáltalán akarna segíteni.

23/f