Van valaki, akinek ennél is nyomorultabb élete van?

Igen, van akinek rosszabb.Sőt,mindig van/lesz akinek a helyzete rosszabb. Az, hogy az egyetemen 2 évet csúszol nem tragédia. Az a 2 év az semmi, nem (feltétlen) ez lesz a döntő hogy egy másik embert fognak-e felvenni a későbbiekben egy általad megpályázott állásra.Hátrányod nem igen leszbelőle,legfeljebb az önbecsülésednek nem jó, mert méregeted magadat azokhoz akik előbb végeznek. Ne méregesd magad más emberekhez! Legyél te magad a saját mércéd meghatározója! Se több, se kevesebb nem vagy attól hogy később végzel. Ha zavar a magány akkor próbálj ismerkedni az egyetemen, nem ülsz otthon egész nap, szóval lenne kihez odamenni, vagy hívd el a nem közeli barátaidat találkozni, beszélgetni, és tegyél azért hogy ne csak távoli ismerős legyen, hanem közeli barát. Mit takar az, hogy "nem tudsz csapatban dolgozni"? Mit csináltál(nem csináltál?). Azt, hogy nem barátkoznak veled, és nem tudsz szoros kapcsolatba kerülni senkivel, ne fogd az "átlag alatti külsődre",mert véleményem szerint egy "átlag alatti külső" MAXIMUM(!!) a párkapcsolat szerzésének a lehetőségét zárja ki(igen itt lehetne taglalni, hogy kinek mi az átlag alatti külső,de csak röviden a véleményem annyi róla,hogy biztos van aki örömmel lenne veled párkapcsolatban, mivel minden embernek más az ízlése, és biztos hogy van akinek bejössz, csak vagy a belsőd nem jön be neki, vagy te rakod magasra mércét, esetleg nem próbálkozol eleget, és az első kudarcnál feladod vagy meg se próbálod ), és nem a barátok létét. Hidd el, egy ember sem fogja elutasítani barátságodat, ha a belső értékrended egyezik az övével,(ami remélhetőleg a másik személynél is okés) és személyiséged is rendben van. De mivel ez most láthatóan nincs rendben mivel nem látod értelmét az életednek. És ez (is) az oka amiért nem akarnak veled lenni. Mert minden embernek vannak problémái. Kinek nagyobb kinek kisebb a tieidnél, és senki nem szeretne egy olyan barátot aki csak tovább húzza le az ember életkedvét..Elvégre a barátok azért(is) vannak hogy szebbé tegyék a hétköznapjainkat, felvidítsanak ha rosszkedvünk van, hogy támaszaink legyenek a nehéz időkben is. És egy depressziós, befelé forduló ember esetében kérdéses, hogy ezeket meg tudja-e adni, vagy csak a saját életfájdalmával van elfoglalva. És az emberek nem sokszor kockáztatják meg, ezért talál(többek között) egy életvidám, pozitív, motivált ember előbb barátokat,mert az emberek a biztos pontokat keresik az életben.(jó esetben) De te mint életunt, depressziós, szomorú, motiválatlan ember,nem jelenthetsz nekik elég biztonságot amit egy barát adhat. A pszichológus, és az antidepresszáns nem fog segíteni (max ideiglenesen),amíg te el nem határozod magadban, hogy gyökerestül megváltoztatod a hozzáálásodat a dolgokhoz, és az élethez. Ne ezektől a dolgoktól várd a megoldást a problémáidra.Az antidepresszánsnak a mellékhatásait jobb ha szemelőtt tartod. 3 éve(!!) szeded, és ez sok idő. Dolgozz azon hogy nélküle is képes legyél boldog lenni. És azért azt megjegyezném még, hogy kétlem, hogy az elmúlt 5 évben nem voltak boldog pillanataid ugyanis biztos voltak, csak az ember a jóról képes megfeletkezni, természetesnek venni, de a gyötrelmeket, nehézségeket még évek után is emlegeti. Mennyivel jobb lenne ha néha nem az életedben bekövetkezett rossz dolgokat emlegetnéd, hanem hálás lennél a jó dolgokért, és azokra összpontosítanál..Lendülj túl a nehézségeken. Ez is egy szakasz az életedben ami elmúlik. Nem tudhatod hogy milyen jövő vár rád... Legyen ez egy érv arra hogy miért ne öld meg magad azonnal, amikor nem látod a kiutat/megoldást a problémáidra. Legyen tehát egy szebb, boldogabb jövő reménye a megtartó erő mikor mélyponton vagy.

https://www.youtube.com/watch?v=2Lpdry_sIgo

YOU TUBE-on van egy sorozat Nemadomfel címen,ott nézegesd meg az emberi sorsokat.

A gyógyszert sürgősen felejtsd el!! Leépít szellemileg.