Ennél még lehet rosszabb? 20F

Általában hullámvölgyes az életem, de inkább a mélypont rész dominál.

Az egyik dolog.. Egy olyan szakot csinálok az egyetemen, amit nem szeretek, sőt. Ebben is dolgozom gyakornokként, szép kis pénzt kapok érte, ezért sírt nekem mutter, hogy ne hagyjam ott, mert legalább van pénzem, hiába nem szeretem, meg hiány szakma. De én gyűlölöm ezt. Hogy lehetnék már csak emellett is valaha boldog? Azt kell csináljam egész életemben, amit nem szeretek, csak azért, mert most megkapom érte a minimálbért.. Miközben azelőtt sem nélkülöztünk, mikor még nem dolgoztam.

Az iskolában is szo./patnak orrba-szájba, pedig tisztában van vele minden tanár, hogy ezen a képzésen részt veszünk, ezért elég megterhelő lehet 8 óra meló mellett vizsgázni, de hidegen hagyja őket. Nagyon úgy néz ki emiatt, hogy nem lesz meg minden tárgyam, sőt, 2-3 bukó lesz, ami hosszabbítja a képzést és talán ki is rúgnak melóból.

Ez az egyik.

A másik. Életemben nem voltam szerelmes, most bezzeg, amikor véletlen sem számítok rá, akkor történik meg. Nem lenne ezzel baj, ha nem a lány kezdeményezett volna, aztán közölte velem, hogy nem akar inkább kapcsolatot(Hiába volt már csók is.), pedig én elmondtam neki, hogy megszerettem, de nem nagyon érdekelte, így vele sem beszélek már 1,5 hete és 1 hónapja nem is láttam, ami felőröl belülről, tehetetlen vagyok, szánalmasnak érezném, hogy megint ráírja, hogy adjon egy esélyt. Másra sem gondolok most, csak ő rá, emellett ott van az iskola is, ami eléggé a csőd felé evez számomra. Nem tudom elfelejteni, mindig azon töröm a fejem akaratlanul is, hogy hogyan lehetne az enyém újból..Tanulni is, hogy lehet így? Sehogy. Meg amúgy is utálom ezt, mint már mondtam, hiába odáig van mindenki ezzel a szakkal, ne menjetek műszaki karra, csak aki tényleg szereti.

Lányokkal nem is beszélgetek, nem is ismerek olyat, akivel el tudnám a figyelmemet terelni mindenről. Elmentem hétvégén is a városba mászkálni, de alig voltak most, ugye hó vége van, beszélgettem emberekkel, de a lányok nem voltak vevők rá, hiába nem vagyok egy csúnya gyerek, mert tényleg nem vagyok, nem akarok hazudni, se nagyképűsködni, mert nem vagyok nagyképű, sőt, utálom magam, meg ezt a féreg világot is, meg ezt az életnek nevezett szenvedést. Ebből áll az egész, akármit csinál az ember, ha egyszerűen nem tudja, hogy mit szeret, tengődhet, csak magát emészti belülről. Kondizni szeretek, nem a legjobb még, nagyon az elején vagyok, de nem alapozhatom erre az életem, mert nem lehet belőle megélni.

Mindig ez van. Sose lesz jobb semmi, hiába áltatom itt magam, mutathatom sokszor a vicces és életvidám magamat, de az csak egy fals álca, belül ilyen vagyok és nem tudok ezen változtatni. Napi szinten járnak szuicid gondolatok a fejemben, de ahhoz gyáva vagyok. Anyám és tesóm életét vágnám vele tönkre. Tengődés ez az egész, szenvedéssel fűszerezve.