Miért ilyen nehéz a társtalálás? Miért vagyok ennyire magányos? 21F

Fel a fejjel, van egy csomó olyan lány, aki hasonló hozzád, és akinek te vagy a szimpatikus személyiség. Csak figyeld a lehetőségeket, és ha úgy látod a helyzetet, ne félj lépni.

Menj olyan helyre, ahol nyugodtabb lányok vannak, velük bátran leülhetsz csak barátilag is beszélgetni, és abból még bármi alakulhat.

Én nem vagyok barátnő jelölt, de ha beszélgetni szeretnél, írhatsz.

Szintén ugyan ilyen vagyok mit te,nekem sem voltak soha barátaim, max érdek barátság,én is csendes, visszahúzódó vagyok,de ha megismerek valakit akkor megnyílok valamikor túlságosan is,lassan én is úgy vagyok vele hogy már nem bírom tovább az egyedüllétet.

Én is érzem, lassen már minden nap mondjuk én 20 éves vagyok szintén fiú.

Én is voltam strandon, erre arra nekem is rossz érzés, igazából ez csak rajtunk múlik senki másson , ha egyszer valamit akarsz azt egy idő után meg lehet csinálni állítólag :-D

Én 18 éves vagyok, fiú. Velem is ugyanez a helyzet...nagyon csendes, visszahúzódó vagyok. Emiatt nehéz párt találni. Még soha sem volt senkim. Remélem ez változik a közeljövőben.

Szerintem menj biciklis találkozókra, menj le a terembe, stb... Ott biztos lesz olyan akivel el tudsz majd beszélgetni. Sok sikert :)

Én is ebben a helyzetben vagyok. Nem megy a kapcsolatépítés és kapcsolattartás. Tudom hogy ehhez két ember kell és nem várhatja az ember a sült galambot. Azonban azt érzem hogy erőltetnem kellene ezt az egészet túlzottan és azt sem szeretném. Én is egyedül mentem strandra párszor nem rég, gondoltam hátha látok egy szimpi lányt aki tetszik de nem nagyon volt. Kevés az olyan akit meglátok és beindulna valami kémia. Az biztos hogy az embernek érdemes barátokat találnia először. A lányok is nagyrészt párban vagy kisebb csoportokban vannak. Ha egyedül próbálsz meg ismerkedni kevés önbizalommal, magányosan akkor egyből érzik hogy valószínűleg semmi szociális életed és offolnak.

Sokat bicikliztem az utóbbi időben én is. Most eddzőterembe járok de ott is azt érzem hogy az emberek elsősorban eddzeni akarnak és nem ismerkedni. Nekem ehhez a magányhoz társul némi depresszió és 5 éve pánikbetegség is. Mondjuk úgy hogy azóta más nézőpontból látom a világot. Nem vagyok panaszkodós, jól el lehet velem beszélgetni, normálisnak tartom magam, vannak hobbijaim, adok magamra stb.

Az a helyzet hogy ha emberek között vagy akkor az alapján ítélnek meg hogy te miként bánsz az emberekkel. Én visszahúzódó vagyok és erőltetnem kell a kezdeményezést. Ha nem történik ez meg akkor mindenki át fog nézni rajtam. Jófejnek tartanak de ennek felszínre kell jönnie különben csak egy szürke pont maradok.

Próbálok minél többet mászkálni egyedül hogy komfortzónán kívül legyek de attól még egyedül vagyok. Olyan programokra kellene menni ahol emberekkel beszélgetsz. Pl. tánc, közös sport stb. Én egyelőre csak ezt a megoldást látom erre. Egyedül ebből a körből én nem tudok kijönni. Szerintem a legtöbben nem.

Nekem az első barátnőmmel való szakítás és magamba fordulás eredményezte ezt. Előtte is visszahúzódó voltam de jól megvoltam. Nem éreztem ezt mikor mással beszélgetek hogy lehet szar, lehangolt alaknak tűnök a szemében.