Mi lehet bennem a hiba?

Szerintem leírtad saját magadnak a választ

Introvertált vagy

Én is hasonlo.

En ugy vagyok vele ahogy szétnézek magam korul hogy azert nem megy mert nem hozzám hasonlok.

Pl családos kollegák vagy 40-50 -es kollegák, vagy azok a tróger karbantartók stb, hiába beszélgetunk nevetunk vagy jo a hangulat ettol függetlenul soha nem fogunk barátkozni nem vagyunk lelkileg vagy akárhogyis de hasonlók vagy összetartozók.

Vagy en pl 45-50 kg vagyok hiaba ismerkedem xsajokkal csak mert pl a másik kövér már nem akar velem se eljárni sehiva se barátkozni.

A hasonlo kaliberu csajok meg inkabb irigyek féltékenyek vagy mondhatni rivalizálnak csak. Az az igazi barátság szerintem nők közt nincs is. Olyan is volt hogy "bnő" kezdett ki a pasimmal.

Ja aztán a pasik. Pár ev ezzel, pár azzal, köztük meg a többéves szingliség, de valojában egyik se lesz 10-20 éves kapcsolat netán házasság valahogy.

Én komolyan néha azt érzem hogy saját magam se találom senkiben eleve ezert se tudok barátkozni vagy ezert se kellemes az én társaságom másnak. Pl egy 40 es vagy családos kollegával tenyleg mit kezdjek az életben munkán kivul, meg eleve ők is velem mit? Soha el nem jönnének velem bulizni de én se velük gxerekzsúrokra. Stb

Ez általában kölcsönösen működik, és valószínűleg mások mind azt látják rajtad h nagy ívben sz@rsz rájuk és mindenkire.

És alapból zárkózott vagy.

Vagy rossz emberek vesznek körbe.

Nekem volt egy munkahelyem, ahol 6 évet voltam, senkivel nem sikerült kialakítanom barátságot de céges bulik se érdekeltek és a kollégák sem.

Itt minden céges buli csak a piáról szólt.

Ja és mindenkinek volt mindig férje/felesége, gyereke.

Egyedülállóak soha nem voltak és bárki is jött ide mind kapcsolatban volt. csak én voltam aki nem.

Egy másik munkahelyen már sikerült. Valahogy értelmesebbek is voltak, több emberrel volt közös érdeklődési pont, voltak egyedülállók is. Más színvonal volt.

Volt barátok közül szintén kihaltam mindegyik feleség férj gyerek lett.

Simán rossz környezetben voltam. Csak aztán le is húztak még jobban.

Szerintem te is pocsék környezetben lehetsz,

Nincs mese, neked kell teperni egy boldogabb élet érdekében. Haverok, barátok, pár keresése megkerülhetetlen, ha arra vágysz, hogy emberek kedveljenek, szeressenek. Kapcsolódási pontokat kell keresned, számodra szimpatikus, normális emberekkel.

Én is hasonló cipőben járok, mint Te. Barátaim még nincsenek, de szerintem jó úton haladok abba az irányba, hogy legyenek. Heti egy alkalommal részt veszek egy foglalkozáson, ahol hozzám hasonló érdeklődéssel rendelkező emberekkel múlatjuk együtt az időt, tanuljuk magunkat, kommunikációnkat fejlesztjük, stb.

Részben magamból indulok ki, illetve az utolsó mondatodból, szóval ez elég erősen találgatás lesz, szóval, kérlek, ne vedd magadra:

nem lehet, hogy kiül rád, hogy nem vagy önmagaddal megelégedve, és nem szereted magad? Volt egy olyan időszakom, amikor messziről lerítt rólam ez a kettő, így akkoriban még több negatív tapasztalatot szereztem emberi kapcsolatok terén, illetve szerintem valamelyest kerülni is kezdtek páran. Nem is hibáztatom érte őket.

Aztán elkezdtem egy rakat dolgon javítani, főleg a mentalitásomon, még nem tartok ott, hogy ki tudjam jelenteni, szeretem magam, de határozottan ebbe az irányba haladok. Amióta ez a váltás kezdődött, majdhogynem vonzom magam köré az embereket. Jó, vannak köztük nem túl jó szándékúak is, de őket már tudom kezelni.

Nem lehet, hogy nálad is hasonló van a háttérben?