Mi van mostanság az emberekkel?

Sziasztok, üdv mindenkinek! :)

Először is, ez nagyon agyzsibbasztó és hosszú lesz, de "megöl" már a kíváncsiság, ki kell írjam magamból, ez pedig egy szuper platform erre.

A kérdésem a következő: Mi van mostanság az emberekkel? Átfogóan.

Feljöttem ide,körülnézni ezen a csodás, esős napon. Kicsit ledöbbentem. Szinte a legtöbb kategóriában magány, depresszió, öngyilkosság stb stb. de tucatszám.

Így hirtelenjében feljöttem, azt gondoltam egyedül leszek. Olykor én is elgondolkozom rajta, mi a francoskának élek, mi lesz az életemmel, miért olyan vagyok amilyen, az örök kérdés: mi az élet ( em ) értelme. Nem e lenne inkább mindenkinek jobb, ha meghalnék.

És döbbentem látom, nagyon sokan vagyunk. Rengeteg ember, rengeteg problémával. Nem gondoljátok, hogy ez gázos így? Én megértem, hogy Magyarországon hát..na...nem mondhatni cukormáz meg kakasnyalóka az élet, de már-már félelmetes ami zajlik. Hogyan lehet az, hogy valaki nem talál értelmet az életének, mert tudom is én, elhagyta a barátja/barátnője. Kinéztetek már amúgy az ablakon? Halóóó odakint vár a világ...a kaland... az egész élet egy nagy játék. Csak itt nincs újrajátszás!

Dagadt vagy? Ott van egy másik dagadt. Buzsievagye? Ott van egy másik ember, aki szintén. Nem vagytok egyedül! Semmi, soha nincs elveszve. Ver a férjed? Miért hagyod? Ne legyél gyenge, állj fel!

Egyedül vagy? Tegyél ellene!

Mi a fac van veletek? Tessék talpra állni, mert eskü nagyon kezd így 19 évesen ijesztőnek hatni, amit látok. Légyszi a siránkozást hagyjátok meg a 16 éveseknek, akiknek letört a körmük...

Másik részről. Hol vagytok Ti, akik segíthetnétek? Egész életemben kerestem azokat az embereket, akikben látom a reményt, hogy tudnak tanítani valamit a bölcsességről, a boldogságról, az életről. Miért nem találom őket, vagy miért ilyen kis hányadban? Hova rohantok? Miért nem álltok meg segíteni? Annyi a bajba jutott ember...

Mi lesz így a jövőnk? A kultúra, a társadalom, a nyelv, a tudományok, az ember... hova tartunk? Lesz szíves valaki választ adni, aki nem most éli éppen mély depressziós korszakát?

És nem, ez nem amolyan rózsaszín szemüveges minden happy dolog ( nem hiába keveredtem ide, ugye... ), egyszerűen csak nem tudom, lehet aztán én vagyok a hülye, de nekem nagyon ijesztő ez. Valahogy, gyerekként nem így képzeltem el az egészet. Gyerekként tudjátok mi? Én mindenkire felnéztem. Akkoriban még azért akadtak idősebb bácsik/nénik akik szelíden rám mosolyogtak, olyan jó érzés volt. Megmutatták a mesterségüket, rám köszöntek, megkérdezték " Mi újság van kicsilány? ". Gyerekként azt gondoltam, a nagy férfiak és nők erősek és határozottak, olyanok, akik mellé állnak a gyengének, akik valóra váltják saját és társaik álmait. Nekem valahogy így nézett ki az élet. Milyen gyerekes, nem igaz? Most itt tartunk és egyszerűen ezt látja az ember... mocskolódás, hátba támadás, a pletyka meg a siránkozás az megy. Aztán csodálkoznak, hogy a gyerekek egyre rosszabbak. Tényleg? :D Nem is értem, hogy miért.

Egyik nyáron voltam gyárban dolgozni, diákmunkán. Féltem is meg kíváncsi is voltam. Ledöbbentem. Kis hányadban találtam kedves, tanítani tudó embereket. A többiek tudjátok mire hasonlítottak? Lovakra. Tényleg, nem viccelek. Lovakra. Állati szintű értelemmel, a dominánsabb kancák rúgták a gyengébbeket, míg a mének hajtották a kancát, amelyiket csak lehetett. Ez nem a hely hibája volt, egyszerűen csak a rengeteg ömlesztett ember... Az egészben az szomorított el, hogy dolgozni szerettem volna és nem volt lehetőség olyan helyre menni, ahol valami egyéb is ragad rám. Ilyenkor mindig elgondolkozom rajta, mitől vagyunk mi mások, többek az állatoktól? Persze eszembe jut, hogy az intelligencia hányados... Az az, ami magasabb. ( Már akinek. )

Aztán persze, lehetséges, hogy csak rossz helyen vagyok. Vagy éppen pont jó helyen. (?) Ha mégis rossz helyen, hova kellene tovább? Hol van az ahol érdemes felnézni az emberre? Az egyetemen? A parlamentben? Egyáltalán itthon vagy kint, a messze Amerikában? A múltban vagy a jövőben? A jelenben?

Vissza térve. Sokan nem találnak értelmet az életnek. Egyszerű. Mert nincs. Vagyis, nincs is meg van is. Összességében nincs, hisz mind meghalunk oszt jónapot. De nem hiszek abban, hogy az egyénnek abban az x intervallumban ne lehetne értelme. Egyszerűen csak kinek mi elég.

Vannak, akinek elég az, ha minden reggel fel kel, 8 órát ledolgozik valahol, aztán szabad idejében fetreng, majd alszik és újra elölről. Aztán van aki családot akar. Azért akar élni, hogy a gyerekeinek jobb legyen. Fajfenntartás, nemes egyszerűséggel.

Van aki még ennél is többet akar, látni, alkotni, megérteni. Van aki felfedezni. És még többet és többet. Mindig van értelme és mindig van hova!

Nem gyengeség ha elesel, a gyengeség az, ha nem állsz fel. Ha nem állsz fel, pedig feltudsz!

Én egyszerű családba születtem, az óvodától általános iskoláig kiközösítettek, vertek, mert beteg vagyok. Az apám agresszív volt, ha ivott megvert, vagy baltával kergetett, mikor hogy. Ott szakadt a cérna amikor egyszer vissza találtam nyúlni egy ollóval... :D 13 év... egy barátom volt csak, 1 kutya, akit egy szép napon eladtak, sosem láttam aztán később. Elköltöztünk. Apa nélkül nőttem fel. Nem voltak barátaim, anyám dolgozott, hogy eltartson minket... Az első ember akiben hittem, az edzőm, egy szép napon többet ivott a kelleténél és hát... csúnya dolog lett a vége. Az álmom, amiért hosszú évekig küzdöttem, a saját félelmem miatt kettétört, elhagyni kényszerültem.

Most itt vagyok. Még mindig beteg vagyok és valószínűleg az egész életemet, egyedül, burokban fogom leélni, mert ez nem elfogadott. Most ássam el magam? Jó lenne, csak ahhoz túl kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége...addig még trollkodunk... majd ha megunom... :D

Vannak barátaim, jobban élünk mint jó pár ember, vannak állataim, érettségim van és jeles technikumi vizsgám. Igaz, fingom nincs, hogy minek tanuljak tovább, mert ez még nem elég, nem igazán szeretem a szakmám, valami jobban szeretnék, valamit amiben kiélhetem magam, amivel adok valamit, ami pénz helyett szabadságot ad és amiben megmaradhat az eddig felépített burkom. Nekem ez az életem értelme. - Vagy valami ilyesmi, a fene se tudja, egyszer kiokosodom ezen a téren talán. -

Higgyétek el. Lehet, hogy szar az élet. De csakis azért, mert most az. Ez nem azt jelenti, hogy később nem lehet jobb, de nem is jelenti azt, hogy majd a szádba röpül a sűtt' galamb. ( Kivéve ha megnyered a lottó 5-öst... ). Elkéne kezdeni élni, mert szopika lesz majd jó pár év múlva, ha visszatekintesz és azt látod, hogy üres az asztal de még csak egy abrosz sincsen rajta...

Meg lassan elkéne kezdeni összefogni, segíteni egymást, elfogadni a másikat, építeni valami jobb világot... De ez csak egy ötlet. Szerintem megérné, nem tudom, Ti hogy vagytok vele...