Mi van mostanság az emberekkel?
Sziasztok, üdv mindenkinek! :)
Először is, ez nagyon agyzsibbasztó és hosszú lesz, de "megöl" már a kíváncsiság, ki kell írjam magamból, ez pedig egy szuper platform erre.
A kérdésem a következő: Mi van mostanság az emberekkel? Átfogóan.
Feljöttem ide,körülnézni ezen a csodás, esős napon. Kicsit ledöbbentem. Szinte a legtöbb kategóriában magány, depresszió, öngyilkosság stb stb. de tucatszám.
Így hirtelenjében feljöttem, azt gondoltam egyedül leszek. Olykor én is elgondolkozom rajta, mi a francoskának élek, mi lesz az életemmel, miért olyan vagyok amilyen, az örök kérdés: mi az élet ( em ) értelme. Nem e lenne inkább mindenkinek jobb, ha meghalnék.
És döbbentem látom, nagyon sokan vagyunk. Rengeteg ember, rengeteg problémával. Nem gondoljátok, hogy ez gázos így? Én megértem, hogy Magyarországon hát..na...nem mondhatni cukormáz meg kakasnyalóka az élet, de már-már félelmetes ami zajlik. Hogyan lehet az, hogy valaki nem talál értelmet az életének, mert tudom is én, elhagyta a barátja/barátnője. Kinéztetek már amúgy az ablakon? Halóóó odakint vár a világ...a kaland... az egész élet egy nagy játék. Csak itt nincs újrajátszás!
Dagadt vagy? Ott van egy másik dagadt. Buzsievagye? Ott van egy másik ember, aki szintén. Nem vagytok egyedül! Semmi, soha nincs elveszve. Ver a férjed? Miért hagyod? Ne legyél gyenge, állj fel!
Egyedül vagy? Tegyél ellene!
Mi a fac van veletek? Tessék talpra állni, mert eskü nagyon kezd így 19 évesen ijesztőnek hatni, amit látok. Légyszi a siránkozást hagyjátok meg a 16 éveseknek, akiknek letört a körmük...
Másik részről. Hol vagytok Ti, akik segíthetnétek? Egész életemben kerestem azokat az embereket, akikben látom a reményt, hogy tudnak tanítani valamit a bölcsességről, a boldogságról, az életről. Miért nem találom őket, vagy miért ilyen kis hányadban? Hova rohantok? Miért nem álltok meg segíteni? Annyi a bajba jutott ember...
Mi lesz így a jövőnk? A kultúra, a társadalom, a nyelv, a tudományok, az ember... hova tartunk? Lesz szíves valaki választ adni, aki nem most éli éppen mély depressziós korszakát?
És nem, ez nem amolyan rózsaszín szemüveges minden happy dolog ( nem hiába keveredtem ide, ugye... ), egyszerűen csak nem tudom, lehet aztán én vagyok a hülye, de nekem nagyon ijesztő ez. Valahogy, gyerekként nem így képzeltem el az egészet. Gyerekként tudjátok mi? Én mindenkire felnéztem. Akkoriban még azért akadtak idősebb bácsik/nénik akik szelíden rám mosolyogtak, olyan jó érzés volt. Megmutatták a mesterségüket, rám köszöntek, megkérdezték " Mi újság van kicsilány? ". Gyerekként azt gondoltam, a nagy férfiak és nők erősek és határozottak, olyanok, akik mellé állnak a gyengének, akik valóra váltják saját és társaik álmait. Nekem valahogy így nézett ki az élet. Milyen gyerekes, nem igaz? Most itt tartunk és egyszerűen ezt látja az ember... mocskolódás, hátba támadás, a pletyka meg a siránkozás az megy. Aztán csodálkoznak, hogy a gyerekek egyre rosszabbak. Tényleg? :D Nem is értem, hogy miért.
Egyik nyáron voltam gyárban dolgozni, diákmunkán. Féltem is meg kíváncsi is voltam. Ledöbbentem. Kis hányadban találtam kedves, tanítani tudó embereket. A többiek tudjátok mire hasonlítottak? Lovakra. Tényleg, nem viccelek. Lovakra. Állati szintű értelemmel, a dominánsabb kancák rúgták a gyengébbeket, míg a mének hajtották a kancát, amelyiket csak lehetett. Ez nem a hely hibája volt, egyszerűen csak a rengeteg ömlesztett ember... Az egészben az szomorított el, hogy dolgozni szerettem volna és nem volt lehetőség olyan helyre menni, ahol valami egyéb is ragad rám. Ilyenkor mindig elgondolkozom rajta, mitől vagyunk mi mások, többek az állatoktól? Persze eszembe jut, hogy az intelligencia hányados... Az az, ami magasabb. ( Már akinek. )
Aztán persze, lehetséges, hogy csak rossz helyen vagyok. Vagy éppen pont jó helyen. (?) Ha mégis rossz helyen, hova kellene tovább? Hol van az ahol érdemes felnézni az emberre? Az egyetemen? A parlamentben? Egyáltalán itthon vagy kint, a messze Amerikában? A múltban vagy a jövőben? A jelenben?
Vissza térve. Sokan nem találnak értelmet az életnek. Egyszerű. Mert nincs. Vagyis, nincs is meg van is. Összességében nincs, hisz mind meghalunk oszt jónapot. De nem hiszek abban, hogy az egyénnek abban az x intervallumban ne lehetne értelme. Egyszerűen csak kinek mi elég.
Vannak, akinek elég az, ha minden reggel fel kel, 8 órát ledolgozik valahol, aztán szabad idejében fetreng, majd alszik és újra elölről. Aztán van aki családot akar. Azért akar élni, hogy a gyerekeinek jobb legyen. Fajfenntartás, nemes egyszerűséggel.
Van aki még ennél is többet akar, látni, alkotni, megérteni. Van aki felfedezni. És még többet és többet. Mindig van értelme és mindig van hova!
Nem gyengeség ha elesel, a gyengeség az, ha nem állsz fel. Ha nem állsz fel, pedig feltudsz!
Én egyszerű családba születtem, az óvodától általános iskoláig kiközösítettek, vertek, mert beteg vagyok. Az apám agresszív volt, ha ivott megvert, vagy baltával kergetett, mikor hogy. Ott szakadt a cérna amikor egyszer vissza találtam nyúlni egy ollóval... :D 13 év... egy barátom volt csak, 1 kutya, akit egy szép napon eladtak, sosem láttam aztán később. Elköltöztünk. Apa nélkül nőttem fel. Nem voltak barátaim, anyám dolgozott, hogy eltartson minket... Az első ember akiben hittem, az edzőm, egy szép napon többet ivott a kelleténél és hát... csúnya dolog lett a vége. Az álmom, amiért hosszú évekig küzdöttem, a saját félelmem miatt kettétört, elhagyni kényszerültem.
Most itt vagyok. Még mindig beteg vagyok és valószínűleg az egész életemet, egyedül, burokban fogom leélni, mert ez nem elfogadott. Most ássam el magam? Jó lenne, csak ahhoz túl kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége...addig még trollkodunk... majd ha megunom... :D
Vannak barátaim, jobban élünk mint jó pár ember, vannak állataim, érettségim van és jeles technikumi vizsgám. Igaz, fingom nincs, hogy minek tanuljak tovább, mert ez még nem elég, nem igazán szeretem a szakmám, valami jobban szeretnék, valamit amiben kiélhetem magam, amivel adok valamit, ami pénz helyett szabadságot ad és amiben megmaradhat az eddig felépített burkom. Nekem ez az életem értelme. - Vagy valami ilyesmi, a fene se tudja, egyszer kiokosodom ezen a téren talán. -
Higgyétek el. Lehet, hogy szar az élet. De csakis azért, mert most az. Ez nem azt jelenti, hogy később nem lehet jobb, de nem is jelenti azt, hogy majd a szádba röpül a sűtt' galamb. ( Kivéve ha megnyered a lottó 5-öst... ). Elkéne kezdeni élni, mert szopika lesz majd jó pár év múlva, ha visszatekintesz és azt látod, hogy üres az asztal de még csak egy abrosz sincsen rajta...
Meg lassan elkéne kezdeni összefogni, segíteni egymást, elfogadni a másikat, építeni valami jobb világot... De ez csak egy ötlet. Szerintem megérné, nem tudom, Ti hogy vagytok vele...
válasza:Vegyetek pèldàt a kèrdezőtől!
Jó a meglàtàsa ès ajànlom mindenkinek,hogy olvassa el többször ès vonja le a tanulsàgot.
Nem fikàzni kell hanem megèrteni.
Sok felnőtt mèg így sem tud gondolkodni csak èrtelmetlenűl èlni ès hülyesèget beszèlni.
válasza: válasza:#12#
Làtom te is csak kötekedni,okoskodni jàrsz ide!
Jó utat!
válasza: válasza:Na várjatok, tagoljuk mert egybe nehézkes lenne a válaszolás.
9-es: Hát, nekem elég lesz az is, amiben élünk, főként... :D
10-es: Ahhaa....értem. Vagyis nem egészen. Ez esetben melyik nemkívánatos tulajdonságomat/állapotomat szeretném semmissé tenni? Van egy kettő, csak kíváncsiságból. Kliséhamaz: A legelején írtam, hogy hosszú lesz... :D Rossz tulajdonságom...az egyik. :D
"Közhelyesek" : szeresd embertársaid, óvd a gyengéket, fogj össze a többi néppel stb stb. avagy még a csapból is ez folyik, milyen unalmasak nem igaz? Hogy lehet, hogy bár a szemünk folyik ki tőlük, még sincs ez, holott evidens, hogy ennek kéne lenni( már így normálisabb emberek között gondolom... van aki ki akar irtani mindenkit, az más tészta )? Ez nem a saját igazságom, nem tagadható, hogy az összefogás, a gondolkozás, a szeretet fontos tényezők lennének, egyfajta alapkövek. Az meg közös problémánk ám, hogy nem vagyunk rá képesek...illetve köpünk rájja két j-vel. Ezzel csak arra szeretnék kilyukadni, hogy attól, hogy valami a fülünkön folyik ki és a szánkon be, nem okvetlenül jó/rossz dolog. Anyám is elmondta sokszor, ne fogd meg a sütőt mert meleg. Igaza volt.
Az, hogy az embereket nem mozdítja meg... hát, meglehet. Egy próbát megért. Utolsó mondatra reagálván: Mhh... hát az gáz biza.
12-es-hez szólván: Csak nem egy nyelvtan tanárhoz van szerencsém? Akkor az már meg van kettes nem? :D
A pojénkodást félre téve, fentebb le írtam, hogy attól, hogy unjátok, még lehet neki alapja... Nemes egyszerűséggel bele illettek az én gondolatmenetem szerint. A csapongót alá írom, hát.... így sikerült.
Nem? Miért, eddig hányszor sikerült?
Szóval, lehet hosszú lett, nem hibátlan, akár fura esetleg tele van általános "igazságokkal", csapból folyós nyáladzásokkal, szerintem a lényeg kivehető. Ha valakinek mégis adott egy kis útravalót a szövegelésem, akkor igazából már megérte. Ha van aki elgondolkozik rajt, ha van akinek jelent valamit... :)Mert bár lehet, hogy ez amolyan "tömeg" duma volt, attól én szerintem a probléma még áll, függetlenül attól, hogy a tartalomra figyelünk, a szöveg stilisztikájára, vagy hogy napfényben sárgás a fehér fal. Engem személy szerint aggaszt, kérdéseim vannak és válaszokat várok. - Mint ahogy oly sokan is... -
válasza:Kérdező az a gond, hogy írni mindenki tudja, hogy tartsunk össze stb. Ezért közhely.
Majd amikor teszel is valamit, nem csak a fotelből ülve írod le ezeket, akkor leszel hiteles...:D
Pl miután elmész önkénteskedni állatvédőnek, utána papolhatsz arról, hogy óvjuk az állatokat.
Amíg te sem csinálsz semmit, csak írsz, az nem számít semmit sem.
Mindenki tudja, hogy szebb világban szebb lenne élni, a baj pont az hogy tenni nem akarnak érte sokan. Attól hogy írsz még semmit sem teszel se sem.
Szavak helyett a tettek.
válasza:Kèrdező.
Ezèrt kàr kèrdèst ès vàlaszt írni,mert sok itt az önjelölt okoskodó,akik ha màr nem tudnak mibe belekötni hàt belekötnek a hejesiràsba.
Ilyenek vagyunk mi magyarok.
Szeretjük egymàst... marni.
És mehet tovább.
14-es, hát legyen, még az is meg van kettes... kettes alá. :D
Semmi érdemleges...mhhh, ha nem jött át, akkor valóban így van. A csoki jó választás.
15-es Köszönöm szépen kedvességed! :D
Ahww... tartalomjegyzék:
1. bekezdés
Köszöntés
Előszó
2. bekezdés
Fő kérdés feltevése
Bevezetés
3. bekezdés
Tárgyalás
- Miért van ennyi depressziós ember?
- Értelmetlenségek taglalása: az élet szép csak észre kéne venni, álljatok talpra, mindig van remény, mindig vannak kiskapuk bla bla bla de ne... ne romboljátok önmagatok vagy mások világát
- Miért nem segít ember embertársán?
- Hova ez a rohanó világ?
- Vajon mi lesz a jövővel? Hova alakul a társadalom?
- Miért olyan az ember, amilyen? Genetika, társadalmi konstrukció, védelmi mechanizmus?
- Egy nyári kaland valamint az ember állati mivoltának párhuzamba állítása
- Magamhoz: Mi lesz velem?
- Az élet többé kevésbé rajtad múlik, elsősorban a gondolkodásmódodon. Másod sorban meg a többi csodálatos emberi lényen, aki körülötted futkosik fel és alá.
4. bekezdés
Befejezés
- Róllam, csak hogy nem anyuci elkényeztetett fruskája pofázik, de ezzel úgy néz ki elkéstem. (?) :D Óóó a kutya fáját...
- Összegzés arról, hogy a jobb élet lehetséges vóna, ha tennél érte és jó lenne tenni érte, "mert tenni" érte nélkül nem lesz...hát...semmise.
- Egy értelmetlen és semmit mondó "közhely"... csak mert miért ne. :D
17-es: Ohohohóóó, végre valami! :)
Jól van, kezdjük hát el. Ezen témák igen csak érdekelnek, erre fel írtam ki a kérdést, kíváncsi voltam ki, milyen formában fogja ezt velem megvitatni. Természetesen számítottam arra, hogy vajmi kevés ember lesz aki belemegy a "játékba", de attól vagyok én a "játékmester", hogy csípem az ilyen dolgokat. Válaszra egyébként meg kell, hogy súgjam nem igazán számítottam, főként abból kiindulva, egyrészt Magyar vagyok mint Ti is és nem véletlenül tartunk ott ahol. Igen, mert én ezt sokszor hangoztatom, lehet, hogy a király ül a trónon, de a nép rakja a trónt a király segge alá. Az olyan nép, olyan királyt érdemel. Más részt, nem 5 perce agyalok ezeken. De hogy legyen neki valami mondani valója is, kitöltöttem töltelék "fel a fejjel" anyaggal.
Viszont, ha már ily kedvesen szóba hoztad ezt a dolgot, 6 évig küzdöttem azért, hogy lovasedző lehessek. Brppff nagy szám. Viszont meg volt az okom. Írtam, talán több helyre is, hogy "Mi lesz a jövőnkkel?" A jövő mint jól tudjuk a gyermekeké, adott esetben a miénké, illetve hát a Tieteké. Én létre szerettem volna hozni egy olyan helyet/lovardát, ahol - mint én is - a gyerekek szabad idejükben lejöhetnek, gondozhatják az állatokat, tanulhatnak, kiélhetik mozgásigényük és kreativitásuk, persze biztonságok és ésszerű keretek között. Más kérdés, hogy ez nem sikerült. Sajnos egyéb okok miatt a lovakat/lovardát ott kellett hagynom. Ezek után, saját lovam lett, akivel kisgyerekek lovagoltatását, lovacskáztatást vállalok teljesen ingyen ( ez mondjuk nem igaz, mert a lócának jár egy alma....anélkül kifogyott a tankja )csak azért, hogy ne a panelben, 4 fal között kelljen nekik felnőni, úgy, hogy egész életükben csak képen láttak lovat/kutyát/kecskét/tyúkot stb stb. Azért, hogy megtanulják mi a felelősség, hogyan bánunk az állattal, nyakig sárosak, kakisak, büdösek és boldogok legyenek. Tudják mi a különbség a szalma meg a széna között, lássanak őzet állatkerten kívül és másszanak dombot, meg essenek bele gödörbe. ( Ez utóbbi mondjuk rendszeres, fene tudja miért... :D ). Szóval hidd el, tennék én. Többet is. Csak egyet nem értek. Mások miért nem tesznek csak ennyit meg, hogy egy kicsit jobban odafigyelnek, egy kicsit mutatnak valamit, egy kicsit segítenek, megértenek vagy tudom is én, ami éppen kitelik. De most rá jöttem és milyen egyszerű ámbár de nemes...mert közhely.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!