Inkább legyek teljesen egyedül, mint olyan emberekkel akik mellett nem érzem magam jól?

Már csak az a baj hogy több 10 éves barátságaim mennek tönkre mert az illető akiket barátomnak hittem elbutult, vagy egy szerencsétlen agyatlan senki lett, akinek abbol áll az élete hogy sajnáltatja magát ahelyett hogy valtoztatna a szar életén , vagy a kapcsolatom ami szintén tönkre ment,vagy a családtagok közt folyó állandó vita amiből én sem maradhatok ki.

És van pár lerázhatatlan új "barát" akikkel nem tudom meg tenni hogy ne találkozzak mert napi kozel 8 órába egy helyre vagyunk bezárva, vahy együtt utazunk, és nincs okom elküldeni mert en lennék a bunkó hogy ő csak beszél magárol en meg nem hallgatom meg, de könyörgöm attol hogy ismer, nem kell állandóan rajtam lógnia, és mégcsak nem is érdekes dolgokat mond hanem... konkretan semmi tartalma nincs annak amit mond. Ő se tudja mit mondjon, nem történik vele semmi.

Egyikkel sem torténik semmi, mindenki csak sír. Nem csinálnak semmit, nincs véleményük semmirőlsem, mintha gondolkodásra keptelen robotok lennének akiknek az egyetlen céluk hogy ne haljanak meg, és persze lássanak vagy írjanak.

Eszméletlen...