Mi van mostanság az emberekkel?
Sziasztok, üdv mindenkinek! :)
Először is, ez nagyon agyzsibbasztó és hosszú lesz, de "megöl" már a kíváncsiság, ki kell írjam magamból, ez pedig egy szuper platform erre.
A kérdésem a következő: Mi van mostanság az emberekkel? Átfogóan.
Feljöttem ide,körülnézni ezen a csodás, esős napon. Kicsit ledöbbentem. Szinte a legtöbb kategóriában magány, depresszió, öngyilkosság stb stb. de tucatszám.
Így hirtelenjében feljöttem, azt gondoltam egyedül leszek. Olykor én is elgondolkozom rajta, mi a francoskának élek, mi lesz az életemmel, miért olyan vagyok amilyen, az örök kérdés: mi az élet ( em ) értelme. Nem e lenne inkább mindenkinek jobb, ha meghalnék.
És döbbentem látom, nagyon sokan vagyunk. Rengeteg ember, rengeteg problémával. Nem gondoljátok, hogy ez gázos így? Én megértem, hogy Magyarországon hát..na...nem mondhatni cukormáz meg kakasnyalóka az élet, de már-már félelmetes ami zajlik. Hogyan lehet az, hogy valaki nem talál értelmet az életének, mert tudom is én, elhagyta a barátja/barátnője. Kinéztetek már amúgy az ablakon? Halóóó odakint vár a világ...a kaland... az egész élet egy nagy játék. Csak itt nincs újrajátszás!
Dagadt vagy? Ott van egy másik dagadt. Buzsievagye? Ott van egy másik ember, aki szintén. Nem vagytok egyedül! Semmi, soha nincs elveszve. Ver a férjed? Miért hagyod? Ne legyél gyenge, állj fel!
Egyedül vagy? Tegyél ellene!
Mi a fac van veletek? Tessék talpra állni, mert eskü nagyon kezd így 19 évesen ijesztőnek hatni, amit látok. Légyszi a siránkozást hagyjátok meg a 16 éveseknek, akiknek letört a körmük...
Másik részről. Hol vagytok Ti, akik segíthetnétek? Egész életemben kerestem azokat az embereket, akikben látom a reményt, hogy tudnak tanítani valamit a bölcsességről, a boldogságról, az életről. Miért nem találom őket, vagy miért ilyen kis hányadban? Hova rohantok? Miért nem álltok meg segíteni? Annyi a bajba jutott ember...
Mi lesz így a jövőnk? A kultúra, a társadalom, a nyelv, a tudományok, az ember... hova tartunk? Lesz szíves valaki választ adni, aki nem most éli éppen mély depressziós korszakát?
És nem, ez nem amolyan rózsaszín szemüveges minden happy dolog ( nem hiába keveredtem ide, ugye... ), egyszerűen csak nem tudom, lehet aztán én vagyok a hülye, de nekem nagyon ijesztő ez. Valahogy, gyerekként nem így képzeltem el az egészet. Gyerekként tudjátok mi? Én mindenkire felnéztem. Akkoriban még azért akadtak idősebb bácsik/nénik akik szelíden rám mosolyogtak, olyan jó érzés volt. Megmutatták a mesterségüket, rám köszöntek, megkérdezték " Mi újság van kicsilány? ". Gyerekként azt gondoltam, a nagy férfiak és nők erősek és határozottak, olyanok, akik mellé állnak a gyengének, akik valóra váltják saját és társaik álmait. Nekem valahogy így nézett ki az élet. Milyen gyerekes, nem igaz? Most itt tartunk és egyszerűen ezt látja az ember... mocskolódás, hátba támadás, a pletyka meg a siránkozás az megy. Aztán csodálkoznak, hogy a gyerekek egyre rosszabbak. Tényleg? :D Nem is értem, hogy miért.
Egyik nyáron voltam gyárban dolgozni, diákmunkán. Féltem is meg kíváncsi is voltam. Ledöbbentem. Kis hányadban találtam kedves, tanítani tudó embereket. A többiek tudjátok mire hasonlítottak? Lovakra. Tényleg, nem viccelek. Lovakra. Állati szintű értelemmel, a dominánsabb kancák rúgták a gyengébbeket, míg a mének hajtották a kancát, amelyiket csak lehetett. Ez nem a hely hibája volt, egyszerűen csak a rengeteg ömlesztett ember... Az egészben az szomorított el, hogy dolgozni szerettem volna és nem volt lehetőség olyan helyre menni, ahol valami egyéb is ragad rám. Ilyenkor mindig elgondolkozom rajta, mitől vagyunk mi mások, többek az állatoktól? Persze eszembe jut, hogy az intelligencia hányados... Az az, ami magasabb. ( Már akinek. )
Aztán persze, lehetséges, hogy csak rossz helyen vagyok. Vagy éppen pont jó helyen. (?) Ha mégis rossz helyen, hova kellene tovább? Hol van az ahol érdemes felnézni az emberre? Az egyetemen? A parlamentben? Egyáltalán itthon vagy kint, a messze Amerikában? A múltban vagy a jövőben? A jelenben?
Vissza térve. Sokan nem találnak értelmet az életnek. Egyszerű. Mert nincs. Vagyis, nincs is meg van is. Összességében nincs, hisz mind meghalunk oszt jónapot. De nem hiszek abban, hogy az egyénnek abban az x intervallumban ne lehetne értelme. Egyszerűen csak kinek mi elég.
Vannak, akinek elég az, ha minden reggel fel kel, 8 órát ledolgozik valahol, aztán szabad idejében fetreng, majd alszik és újra elölről. Aztán van aki családot akar. Azért akar élni, hogy a gyerekeinek jobb legyen. Fajfenntartás, nemes egyszerűséggel.
Van aki még ennél is többet akar, látni, alkotni, megérteni. Van aki felfedezni. És még többet és többet. Mindig van értelme és mindig van hova!
Nem gyengeség ha elesel, a gyengeség az, ha nem állsz fel. Ha nem állsz fel, pedig feltudsz!
Én egyszerű családba születtem, az óvodától általános iskoláig kiközösítettek, vertek, mert beteg vagyok. Az apám agresszív volt, ha ivott megvert, vagy baltával kergetett, mikor hogy. Ott szakadt a cérna amikor egyszer vissza találtam nyúlni egy ollóval... :D 13 év... egy barátom volt csak, 1 kutya, akit egy szép napon eladtak, sosem láttam aztán később. Elköltöztünk. Apa nélkül nőttem fel. Nem voltak barátaim, anyám dolgozott, hogy eltartson minket... Az első ember akiben hittem, az edzőm, egy szép napon többet ivott a kelleténél és hát... csúnya dolog lett a vége. Az álmom, amiért hosszú évekig küzdöttem, a saját félelmem miatt kettétört, elhagyni kényszerültem.
Most itt vagyok. Még mindig beteg vagyok és valószínűleg az egész életemet, egyedül, burokban fogom leélni, mert ez nem elfogadott. Most ássam el magam? Jó lenne, csak ahhoz túl kíváncsi vagyok, hogy mi lesz a vége...addig még trollkodunk... majd ha megunom... :D
Vannak barátaim, jobban élünk mint jó pár ember, vannak állataim, érettségim van és jeles technikumi vizsgám. Igaz, fingom nincs, hogy minek tanuljak tovább, mert ez még nem elég, nem igazán szeretem a szakmám, valami jobban szeretnék, valamit amiben kiélhetem magam, amivel adok valamit, ami pénz helyett szabadságot ad és amiben megmaradhat az eddig felépített burkom. Nekem ez az életem értelme. - Vagy valami ilyesmi, a fene se tudja, egyszer kiokosodom ezen a téren talán. -
Higgyétek el. Lehet, hogy szar az élet. De csakis azért, mert most az. Ez nem azt jelenti, hogy később nem lehet jobb, de nem is jelenti azt, hogy majd a szádba röpül a sűtt' galamb. ( Kivéve ha megnyered a lottó 5-öst... ). Elkéne kezdeni élni, mert szopika lesz majd jó pár év múlva, ha visszatekintesz és azt látod, hogy üres az asztal de még csak egy abrosz sincsen rajta...
Meg lassan elkéne kezdeni összefogni, segíteni egymást, elfogadni a másikat, építeni valami jobb világot... De ez csak egy ötlet. Szerintem megérné, nem tudom, Ti hogy vagytok vele...
válasza:A gyerekek dugják a földbe a fejüket általában.
Ami fiatal korban nem is baj.
De ilyeneket írni:
Csöves is érezheti jól magát a bőrében és lehet a legboldogabb.
Nagyon nagyon megfontolatlan marhaság. De ezt szerintem te is tudod.
Ezek azok a mesés elméletek, amik a valóságban nem léteznek. Bizonyítani nem tudod, mert hülyeség.
Azt viszont hogy szarul érzik magukat és nagyon-nagyon több ezer tény bizonyítja, vagy szimplán elég ha megkérdezed őket egyszer is. Vagy mutatsz egyet, aki jól érzi magát. Nehéz lesz..:D
De mindegy, én nem szándékozom "veszekedni" ilyesmiken inkább. Még a végén az is meg lesz magyarázva, hogy az ég rózsaszín, csak én nem látom a színeket...:D
válasza: válasza:"Csöves is érezheti jól magát a bőrében és lehet a legboldogabb.
Nagyon nagyon megfontolatlan marhaság. De ezt szerintem te is tudod."
Nem. Csak te egy elképesztően szűk látókörű zombi vagy, akinek a világ csak a szenvedésből áll.
Az egyik legközelebbi barátomat bemutatnám mennyire boldog, nem hinnéd el, és akkor is kitalálnál valami szarságot, meg magyarázkodnál hogy az élet nem ilyen.
De te szenvedsz magadtól, nem mi. Úgy tűnik meg is érdemled.
válasza:Kezdjük ott, hogy senki nem szólt hozzád és rámtámadtál ok nélkül.
Meg szűk látókörű zombinak nevezel.
Nem zavar, csak ez azért jól mutatja, hogy kettőnk közül kinek jobb a lelki állapota.
Amekkora agresszió van benned, az is kérdéses kettőnk közül ki szenved jobban. Mert én elég jól érzem magam a napokban amúgy is. Szóval nem is tudom ezt egyáltalán honnan veszed...:D
De mindegy, tényleg leállok. Ez elért már egy szintet, amit nem folytatnék.:D
válasza: válasza:nem meglepő magyar reakció értelmezés nélkül belekötni valamibe :)
de fura, hogy sokaknak az sincs meg, hogy attól, hogy nem merem kimondani, hogy rossz rendszer része vagyok még nem lesz elviselhetőbb semmi..
vagy legalább az ott lehetne a fejekben, hogy az ennyire önálló véleményt képviselő emberek nem zsarolhatók érzelmileg, hiába minden..
aki szerint meg egy 19 éves nem rendelkezhet reális világképpel, hát azok nem is tudom mit éreznek..
Szép jó reggelt mindenkinek! :)
na, kezdjük hát el, ismét... :D
29-es válaszra válaszolván:
Igen, én pont ezt a részét nem értem. Vagyis, hogy egészen kezdem megérteni. Itt ha jól megnézzük, legalább is az én látószögemből, mennyire erősen kitűnik, hogy csupán állatok vagyunk. Fentebb ugye írtam, a kancás esetet, hogy nekem arra hasonlítottak. Így az írásod alapján az jutott eszembe, tényleg semmivel nem vagyunk többek. Az állatvilágban jellemző ez a hozzá állás, a gyenge elhullik, ott kell hagyni. Ahogy az a jelenség is, hogy ha a csorda megindul, a legtöbb egyede igyekszik nem elmaradni, függetlenül attól, hogy a csorda hova megy. Ha szakadékba ugranak, hát megy utána mindenki. Így viszont, nem értem, mi alapján "uraljuk" mi a Földet?
Visszavándorolván, szó esett a széthajszolásról, hogy hónap végére száraz kenyeret eszünk stb stb. Megy az a csorda szépen rendesen, a vezetők után. De ha a csorda egyedeinek feltűnt, hogy szakadék van az út végén, miért nem állnak meg és fordulnak vissza?
És itt jött a válasz, mert a hatalom nem úgy működik, hogy sok ember össze fog. Kiket irányít a hatalom? Hogyan létezhet hatalom? Mi a pénz? Azért, az megvan, hogy a pénz, mint olyant, egy darab cetli meg némi készített érme? Ez a pénz. Az a pénz, amiből mi élünk, csak egy fogalom. Az érme meg a cetli ennek a kézzel fogható formája. Megint csak vissza kanyarodtunk oda, próbáljatok bele nézni az én szemszögömből. Hogyan látom én. Szóval van egy fogalom, egy semmi, ami az emberek fejében létezik. És ez miatt a semmi miatt szenvednek élő, intelligens, év ezredek alatt létrejött lény. Én ezt látom. Ez olyan, mint a vallás. Nem tehetek róla, sosem tudtam megérteni. Eszmék, nem létező fogalmak miatt harcoltak egymással és haltak meg. Paff... Mert még az ember azt mondja, területért, oké... Élelemért, oké... Létfenntartásért... oké. De nem létező és önmagában nem fontos dolgokért mi értelme van? Mert ha a pénznek nem lenne ember által dicsőített eszmei értéke, semmi nem lenne. Szükséges ahhoz, hogy éljél? Nem. A levegő, a víz, az étel, a szeretet, a biztonság az szükséges ahhoz, hogy éljél, meg hogy boldog legyél. És én értem, hogy jelen esetben ezt megvásárolni lehet, de ha egyszer mindenki érzi, hogy így car és nem lehet így normálisan élni, akkor mi a francért követnek egy nem létező romlást? Egyáltalán azt sem értem, hogy hogyan lehet úgy lefeküdni aludni, hogy tudom, hogy én, mint x ember vezetője x embert károsítottam meg aznap.
És nem arról papolok, hogy hagyjuk el a pénzt, meg menjünk vissza a kőkorba, egyszerűen csak arról, hogy ne felejtsük el, hogy az miatt ami miatt szenvedünk csak a fejünkben létezik, csak egy fogalom. A semmi miatt halnak meg emberek, a semmi miatt halnak meg állatok, a semmi miatt fogunk mind meghalni. És mégis, még mindig mennek a vezető után, a szakadék fele. A választási kampány, a pártok, meg az asztal aminél ülök mind mind az ember "szülötte" mi rendelkezünk felettünk nem ők felettünk. Nem isten aki a trónon ül, nem superman, egyszerű ember. Mint mi. És ha minden áron az állatok példáját követjük, ha úgy viselkedünk, mint ők, akkor milyen jogon élünk úgy ahogy, milyen jogon vagyunk többek? Semmilyen jogon sem.
Ha uralkodsz valami felett, kutya kötelességed annak jólétére törekedni, legyen az ember, állat, vagy a Föld.
válasza:“magyar reakció“... :D
Mintha máshol nem lenne így.
Adam 333 30. kommentjének második felére reagálván.
Viszont mégiscsak össze jött a végére, lett aki neki állt gondolkozni rajt, akár milyen formában. És talán lesz is még, aki felkapja a fejét és elgondolkozik. Nem segghülyék csak...mhhh..nem tudom. Talán elfáradtak. Túl régóta van ez ami van.
Az, hogy belekötnek, nem zavar. :) Itt hozzá kell rakjak egy apró szösszenetet magamról. Mint fentebb is írtam, nem véletlenül keveredtem ide, mmmm kíváncsi is voltam, érint is a téma, éppen pihenő napos voltam/vagyok így jött az ötlet, hogy ide néztem, aztán meg kikerekedtek a szemeim... :D
Régebben én egyébként nagyon lelkizős voltam, azért nem is igazán mondtam ki semmiről a véleményem, féltem, hogy mit kapok vissza. Aztán útközben, ahogy "cseperedtem" felfele, hát elég sokat kaptam is, meg elkezdtem nagyjából látni, hogy mi folyik itt. Aztán egyre többet és többet igyekeztem beszélgetni emberekkel és egyszerűen nem értettem, beszélünk de nem beszélünk. Mert addig amíg arról van téma, hogy "Képzeld el Marcsi, tegnap vettem egy kg kenyeret a boltban." addig okéban vagyunk. Aztán ha kicsit mélyebbre ássuk a dolgot, semmi nem marad. Nekem hamar le esett az, hogy teljesen mindegy mit mondok. Értelem szerűen, amit nem ért az ember nem igazán marad meg benne. Viszont, útközben találkoztam 1-2 emberrel életem során, akik értettek. Eszméletlen felfedezés volt, amikor ők mondtak olyant amit én nem értettem. Na az volt csak valami. Ezek az emberek tanult, művelt, élet járta emberek voltak. Képzelhetitek...
Aztán, idő közben rá jöttem arra is, hogy attól, hogy valaki azt mondja, nekem ez jó, nekem még nem okvetlenül jó. Néha nehéz felismerni, de van így. Össze rakván a képet, rá jöttem arra, hogy azzal az emberrel, aki rám tukmálni akar, aki sérteget, aki kötegszik stb. azzal nem kell, hogy foglalkozzak. Azzal kell foglalkozzak, aki olyant mond, amit én nem tudok, amit én nem úgy látok ámbár mégis helyes vagy helyes lehet. Ezeknek az embereknek általában meg van a maga stílusa, kiállása, felfogása, rajtuk lehet látni. Vagy érezni, nem tudom.
Ha valakinek nem egyezik a véleménye az enyémmel, vagy nem úgy látja, mint én, attól lehet tanulni, vagy tanítani, attól függően, ki hajlandóbb inkább billenni, függetlenül attól, hogy jó vagy rossz irányba indul el a történet. 2 féle okos ember van. 1 aki okosat szól hozzá, 1 aki semmit nem szól hozzá. Az összes többi nem érdekes. :)
Sajna idővel nagyon makacs is lettem, ez rossz tulajdonságom, de igyekszem dolgozni rajt. Az, hogy valaki a stílusom álszentnek, okoskodónak, vagy valami ilyennek veszi le, az nem az én problémám. Egyéni ki hogyan veszi le. A stílustól a tartalom nem változik, a felfogástól annál inkább. Nekem a kérdésem, a mondandóm adott és egyenes, puszta kíváncsiság. Mi miért úgy van, ahogy? Mit gondoltok, mi lesz ebből?
Viszont, annyit hozzá fűznék, ha lehet veszekedést ne. Vita oké. De ez csak egy egyszerű gondolatmeneti kérdéssorozat volt. Nem kell érte mindjárt háborút hirdetni... :)
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!