Mit tegyek, hogy kitörjek a magányból anélkül, hogy feladnám magamat?

Mindenhol az a tipikus ""lúzer"" gyerek voltam, aki bárhova ment, egyből utáltak. Nem vagyok bulizós (ha akarnék, se mehetnék), dúsgazdag, Gucciban járkálós ember, sőt még vékony-divatgyönyörűség sem, pedig túlnyomó részt ezeket tartja emberi értéknek a korosztályom. Ilyenné nem szeretnék válni, mert nem akarom másnak mutatni magam, de új ismerősöket se találok. Nyaranta egy darab emberrel se találkozom, otthon tespedek, nem beszélek senkivel, azaz nem beszél velem senki és abszolút egyedül vagyok, ami cseppet sem kellemes.

De már nem tudom, iskolán kívül hol ismerhetnék meg embereket (ott már eleve le vagyok írva). Ha egyedül megyek programokra se fog senki egy idegennel beszélgetni, pláne hogy a programok 99%-ára társsal, barátokkal mennek az emberek és eleve defektesnek találják azt, aki egyedül lébecol.

És ez a kérdés nem önsajnálati célból lett kiírva, tényleg érdekel, ebben a helyzetben mit tudok csinálni.

17/L