Mit tegyek, hogy kitörjek a magányból anélkül, hogy feladnám magamat?
Mindenhol az a tipikus ""lúzer"" gyerek voltam, aki bárhova ment, egyből utáltak. Nem vagyok bulizós (ha akarnék, se mehetnék), dúsgazdag, Gucciban járkálós ember, sőt még vékony-divatgyönyörűség sem, pedig túlnyomó részt ezeket tartja emberi értéknek a korosztályom. Ilyenné nem szeretnék válni, mert nem akarom másnak mutatni magam, de új ismerősöket se találok. Nyaranta egy darab emberrel se találkozom, otthon tespedek, nem beszélek senkivel, azaz nem beszél velem senki és abszolút egyedül vagyok, ami cseppet sem kellemes.
De már nem tudom, iskolán kívül hol ismerhetnék meg embereket (ott már eleve le vagyok írva). Ha egyedül megyek programokra se fog senki egy idegennel beszélgetni, pláne hogy a programok 99%-ára társsal, barátokkal mennek az emberek és eleve defektesnek találják azt, aki egyedül lébecol.
És ez a kérdés nem önsajnálati célból lett kiírva, tényleg érdekel, ebben a helyzetben mit tudok csinálni.
17/L
Ha tényleg érdekel akkor leírom a véleményemet. Lehet rosszul eshet, de a lényeg hogy jussunk valamire.
Van bármi hobbid, célod, érdeklődési köröd? Mert az alapján amit leírtál magadról szerintem az lehet a probléma hogy elég unalmas vagy, és a szórakozásod másokhoz van kötve. Egy kiszolgáltatott embert, akit mindig csak hívni kell, ő magától nem ad hozzá az egészhez semmit akaratlanul is leépít a legtöbb ember.
Tudod, az igazán érdekes emberek azok egymagukban is érdekesek. Nekik nem kell mások elismerése, ők tudják hogy mit tartanak ők izgalmasnak, és csinálják is. Őket azért hívjuk bulizni vagy egyéb helyekhez, mert velük még érdekesebb a dolog. Egy szürke ember csak elszürkíti a napot. Jó kiindulópont ehez egy hobbi. Ha elkezdesz bármilyen sportot, hangszert, kreatív dolgot meg szinte bármit akkor ott úgy is találkozol emberekkel. Lesz közös téma, majd késöbb az ott felvett tapasztalatok úgyis segítenek a többi kapcsolatban is. Emellett ha már van egy társaságod akkor sokkal könnyebb a másikba is beilleszkedni. Sokkal könnyebb ha azt látják hogy "igen, ez egy népszerű fiú/lány, biztos van oka".
Azt mondom hogy erőltesd meg magad és találj valami hobbit vagy célt magadnak. Biztos van valami ami érdekel. Sport, tánc, művészetek, bármi. Ha meg nincs akkor meg marad a diákmunka. Az kicsit nagyobb szívás, de leköt, tapasztalatot ad és lesz pénzed. Emellett kifoghatsz ott is jó helyet és alakulhatnak ki nagy barátságok (én is így jártam).
Emellett pontosabb analízist igazából te tudsz magadon végrehajtani. Te tudod kielemezni hogy mik azok a cselekedeteid (akár tudatos, akár nem) amik ezeket a "lúzer" jeleket adják az emberek felé. És utána neki kell állni ezeket kizárni (nehezebb csinál mint mondani, hiszen ezek nagy része nem tudatos).
Hogy milyen voltam, nem jelent semmit és nem szeretnék 10 év múlva sajnálkozni, hogy nem tettem semmit, mert MOST szeretnék, csak egyellőre még nem tudom mit. És párt is elég nehéz találni úgy, hogy nem ismerek senkit. Sportolni sportolok, táncolok, csellózom, tehát hobbijaim is vannak.
Én is azon gondolkoztam, hogy biztos valami nagy baj van velem, de kijavítani se tudom, ha nem tudom mi. Pedig ha a legtöbb ember ellenszenvesen viszonyul hozzám, az nem a véletlen miatt van.
Szia!
Leírom a tapasztalataimat a témával kapcsolatban.
Először is!! Valóban most érdemes elkezdeni ezt fejleszteni. Középsulisként még elég nagy lehetőséged van ismerkedni. Ez után már egyre jobban beszűkül a kör, még egyetemen is. Persze nem mindenkibek, de ha egy nagyátlagot veszünk, akkor ez a tapasztalatom.
Középsulisként... rengeteg sulis program van. Szakkörök, sportlehetőségek, nyelvtanulás, mindezek szinte ingyen! És ugye tanuláshoz kapcsolódóan fakultáción is összekerülhetsz másik osztályból valókkal, akiket csak felszínesen ismerhetsz.
Aztán külsős lehetőségként is ugyanezek, sport és hobbikörök, nyelvvizsgafelkészítő stb..
Ami nekem legjobban tetszett az a diákmunka!! Persze nehéz kifogni olyat, ahol dumcsizhatsz a kollégákkal, de ha keresed a lehetőséget, akkor összefuthatsz olyannal, akivel szimpik vagytok egymásnak, és túljuttok a bájcseverészésen :)
Aztán ez az önmagadat adós résznél pedig a legfontosabb!!
Két oldala vana a dolognak. Egyik oldalt önmagadat adod, másikon pedig szimpatikusnak látnak mások. A legjobb, hogy nem kell feladni egyik oldalt a másik javára, hanem lehetséges az, hogy mindkettőben jó legyél.
Persze ez nehéz munka. Önismeret, kommunikáció, testbeszéd, önbizalom stb.
Tehát „hogyan legyél szimpatikus másoknak úgy, hogy közben végig önmagadat adod” dologra nekem egy könyv segített.
Első benyomás c. könyv, enkóron fent van.
Minden szempontot figyelembe vesz, pszivhológiai háttérrel, tippekkel, példával, és önellenőrző kérdésekkel.
A lényeg az, hogy sosem kell feladnod magad, sosem kell hazudnod, csak néhány társasági szabályra kell odafigyelni, ki kell elégítenünk a partner társas szükségleteit, hogy ő aztán visszakapjuk azt, ami energiát belefektettük.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!