Neked hogyan sikerült kitörni a magányból?

A gimi nem alakult számomra túl jól, sokan szekáltak és kevés embert mondhattam igazi, jó barátomnak.

Viszont érettségi után elszegődtem egy másik városba, egy 2 éves OKJ-s képzésre, ahol minden megváltozott. Egy vadonatúj osztállyal ismerkedtem meg, ami ugye már nem identitászavaros tinikből állt, hanem érettebb felfogású emberekből. Tiszta lappal indultam mindenkinél és így sokkal könnyebb volt beilleszkednem.

Az osztályból mindenkivel sikerült kialakítanom egy alapvető jó viszonyt, de hál' istennek szert tettem igazi, komoly barátságokra is, és így a társasági életem is jobban felpezsdült: többet jártam bulizni, többet mozdultam ki hétvégente szórakozni, programokra járni és az iskola utáni délutánjaim se mindig abból álltak, hogy rögtön indultam volna haza, hanem gyakran eljárkáltunk még a többiekkel bandázni a városba.

Sajnos a képzés azóta már véget ért, az osztály szétszéledt és bár az új barátokkal továbbra is tartom a kapcsolatot, de a távolság és a munka miatt már sokkal nehezebb megoldanunk, hogy találkozzunk. És már azok a találkozók is nagyrészt ledegradálódtak havi 1-2 kávézásra, beszélgetésre. Szóval ismét kezdek visszazuhanni egy kicsit a magányos állapotba, de azért ez egy egészen másfajta magány, mint ami még régen gyötört.

Nagyon hiányzik az a bűvös két év és eszméletlenül szerencsésnek érzem magam, hogy átélhettem, ugyanis teljesen más emberként végeztem el azt a képzést, mint ahogyan belevágtam.

Hasonló helyzetben lévőknek azt tanácsolom, hogy csak azért, mert az eddigi életetek nem a legjobb módon alakult, még nem kell feladni semminek se a reményét: az új barátkozási lehetőségek bármikor megtalálhatnak titeket is.

Viszont fontos, hogy ne a sült galambot várjátok a szátokba repülni, hanem igenis kezdeményezni, tervezni, dolgozni kell azért, hogy két vagy több emberrel ilyen jó viszony alakuljon ki, valamint nem elsiettetni a dolgot, hanem türelmesnek lenni. Ja és hagyni ezt az antiszoc hozzáállást, hogy "én különc vagyok, ezért nincsenek barátaim, pusztuljon el hát mindenki!".

Akinek nem inge ne vegye magára, de nagyon sok embernél tapasztalom ezt a rinyálást, legalábbis itt a gyakorin biztosan. Ha annyira különc vagy és neked nem tetszik ez az állapot, akkor tégy érte és változtass rajta! Vagy legalább próbáld meg. De a begubózás és a folytonos önsajnálat, még soha senkit nem tett szimpatikussá.

Sok sikert mindenkinek!

23/F