Van itt olyan, akinek már sikerült kitörnie az évekig tartó magányból?

Jelen! A gimiben én se voltam nagyon a toppon (voltak barátaim, de csak sulin kívül és ritkán tudtam velük találkozni), utána viszont elszegődtem egy OKJ képző suliba és ott minden megváltozott :)

22/F

Én is ugyanebben a cipőben vagyok, 22 leszek idén, nem volt még kapcsolatom, nem tudom mi a barátság, szerelemben is csak a plátóit ismerem, véget ért tavaly a suli és azóta bevagyok zárva egy tanyavilágba. Eljárok ugyan dolgozni, de azt is csak helyben, van 2 autóm is amivel bejárhatnék városba, de egyszerűen nincsen hova :(

21/F

Én is ilyen vagyok, de most már legalább legalább van egy jó barátom, akivel jól megértjük egymást hálistennek, de még nem találkoztam vele, talán majd most nyáron.

27(f)

Én dolgozom rajta, de még nem értem el a célt. De ha a kérdés csak a társaságra vonatkozik, akkor sikerült.

Én sose oda jártam suliba, ahol lakom, hanem más városba, mert ott voltak jó sulik. Ezért sokat ingáztam, a településen nincsenek igazi barátaim, csak köszönőviszonyban vagyok egyesekkel. Gimibe közelebb jártam, mint általánosba, meg ahogy nőttünk, egyre jobban megoldódtak ezek a problémák. De gyerekként elhíztam, mert nyáron csak tévéztem. Általánosban eleinte nem, később lettek barátaim. Gimiben lettek, de a végére megutáltam a sulit. De a barátaim még mindig azok. Egyetemen imádom a társaságot, egyre több emberrel bulizom, és egyszerűen csak rákérdeztem többeknél, van-e kedvük ide-oda jönni. Sokkal könnyebb barátkozni, ha leválasztod őket a társaságról, és egyenként hívd el őket ide-od.

Következő lépés az, hogy lefogyjak.

Párkapcsolatom még nekem se volt.

23/N

(De nem is kérek privátot. Se rákérdezést privátban, hogy mért nem kérek privátot.)