Ti hogyan törtetek ki az elzárkózottságból, magányból és introvertáltságból? Sikersztorik? Vagy tippek hogy kezdjek el embereket megismerni?

Az introvertáltságból nem tudsz szerintem kitörni. Én is az vagyok, és ez nem változik, de azért lehet fejlődni persze, de sose válsz attól még nagydumás egyénné, akivel mindenki haverkodni akar.

Első lépésként szerezz egy embert akivel eljárhatsz helyekre, mondjuk bulizni, kiállításra vagy moziba... Nekem mindig úgy volt, hogy akivel mentem ide-oda, sokszor összefutottunk az ő ismerőseivel, vagy spontán alakult úgy hogy összeismerkedtünk valakikkel. Az ilyen helyzetek azért is jók, mert ha eleinte veled nem is történik semmi, azért elleshetsz ötleteket másoktól, hogy mit hogyan oldanak meg.

Szóval ne várj azonnali csodát, de mindig légy résen, figyeld mit hogyan csinálnak mások és építsd be a saját világodba amivel azonosulni tudsz.

Én a gimi után mentem szakmát tanulni egy másik városba, egy teljesen új suliba. Megszabadultam az engem szekálóktól és egyéb rossz ismerőseimtől és tiszta lappal kezdhettem egy teljesen új osztályban.

A szándék és akarat megvolt bennem, hogy változtassak, így igazából szinte minden simán ment. Új barátokat szereztem és jócskán felpezsdült körülöttem az élet.

Mára már sokkal kiegyensúlyozottabb és boldogabb életet élek, össze se lehet hasonlítani engem az 4-5 évvel ezelőtti "nyomi" énemmel.

22/F

Az introvertáltság nem egyenlő a magánnyal. Az introvertált emberek szeretik a magányt, nem szeretik a tömeget. Nem szeretnek feleslegesen beszélgetni. A lényeg, hogy ők ettől nem érzik magukat rosszul, elvannak maguknak.

A magányos ember, mint a kérdező is, szeretne barátkozni, közösségbe járni és rosszul érzi magát, mert mindebből kimarad. A magányos ember tud nyitni, fél a visszautasítástól, nem érzi magát elégnek ahhoz, hogy kommunikáljon. Zavarban van, ha beszélgeti kell, zavarban van, ha közösségben van. Ebből adódóan egy ördögi körben van és nincsenek barátai. A legtöbb esetben negatív gyerekkori élmények okozzák a befelé fordultságot. Például valakit piszkálnak, vagy a szülei nem tartják sokra, ezért hibás önképzavar alakul etc.

Kérdező szerintem először tegyél fel több kérdést.

Tegyük fel, hogy lenne egy lány akivel eltudnál menni kávézni és beszélgetni. Elmennél? Nem félnél?

A lényeg, hogy a probléma gyökerét lenne érdemes megismerned, utána könnyebb változtatni.

*Egyébként nekem a retorikaklub segített. nyilvánosan kell beszélni emberek előtt, nekem ez segített helyretenni az önbizalmamat, rájönni, hogy nem vagyok rossz beszélgetőpartner. 1-2 hónap alatt teljesen jól helyrejöttem. Tinderen elkezdtem lányokkal ismerkedni, találtam barátnőt. Eljártam egy sor különböző helyre, direkt új hobbikba kezdtem, hogy minél több olyan eseményre elmenjek ahol azonos érdekeltségű embereket ismerhetek meg. Elkezdtem rajzolni, biciklizni, táncolni. Szeretnék elkezdeni valamilyen harcművészetet.

Nekem alapjáraton a gyerekkori túlsúlyom okozta a bezártságomat. De miután nagy nehezen rájöttem, hogy önmagában sajnos a fogyás nem fogja megoldani az addigi berögzült szokásmintáimat, ezért kezdtem kimondottan először a kommunikációval foglalkozni. Aztán valahol olvastam, hogy a magányos embereknek semmivel sem rosszabb a kommunikációs képességük mint "egészséges" társaiké, csupán nem bíznak önmagukban, nem érzik magukat elégnek a társaskapcsolatra.

Hallottam a retorika klubokról és 1-2 hónap alatt összeszedtem magam, hogy rávegyem magam, hogy elmenjek. Életem legjobb döntése volt.