Hogyan élitek meg a szingliséget?

Az lemaradt, hogy a párkapcsolat épp ezért nem opció a szememben. Az emberekkel való kontaktus, még ha amúgy épp kellemes is, olyasmi, amit utólag ki kell pihennem, egyedül. A barátaimmal való kapcsolatomat tudom úgy szervezni, hogy legyen mellettük időm töltődni, de egy hagyományos párkapcsolatban ez nem menne. Még egy távkapcsolatban sem, hisz ma már meoldott a valósidejű kapcsolattartás. Kíváncsi lennék arra a nőre vagy pasira, aki jó néven venné, hogy "bocs, egész héten nem láttuk egymást, de annyira lefáradtam, hogy a hétvégét muszáj egyedül, olvasással és zenehallgatással töltenem". Nem is tartom elvárhatónak. Szóval nincs ebben semmi önámítás, ez önismeret. Nem úgy választottam a szingliséget, hogy próbáltam csajozni, és mikor nem ment, úgy döntöttem, hogy jobb egyedül. 10-12 lehettem, mire tudatosult bennem, hogy a szociális igényeim eltérnek a megszokottól, és kb. 16 éves koromra ért meg bennem az örök "agglegénység" gondolata. Nem is konkrét döntés volt, hanem egyre erősödő sejtés, hogy ha akkor nem vonzott a párkeresés, holott a hormonjaim elviekben tomboltak, akkor később se lesz ez központi dolog az életemben. :P

Feladtam,nem sok idő és sírkő lesz felettem. :D

Leszbijuskwnt eleg nehez 26/L/L eddig csak a sikertelwnseg jutott.