Hogyan élitek meg a szingliséget?

Rossz, egyedul erzem magam, hianyzik hogy legyen egy tarsam

24/L par honapja szingli

35F: a kezdetek óta szingli vagyok.

Volt egy időszak, amikor zavart, jó lett volna, ha lett volna mellettem valaki. Az idők műlásával valahogy beletörődtem ebbe az állapotba, talán azért is, mert a környezetemben rövid időn belül sok házasság válással végződött.

Jól,hétvégi járok,találtam új hobbit.Szabadidőmben szívesen sétálok a barátaimmal vagy egyedül is, olvasok,bekapcsolódok különböző programokba.Néha beiktatok 1-2 napos kirándulásokat.

30-as nő

18/F, 18 éve 😂

Annyira nem vicces, az ismerőseim 90%-a már 15 éves kora óta párkapcsolatokban él..nekem még nem volt barátnőm. Próbálkoztam, és most is próbálkozok.

Szerintem ami késik az nem múlik...(okoskodni nem akarok)

Most már csak múlt időben tudom írni, de 34 éves koromig szingli voltam. Egyetlen kapcsolatom sem volt, nem azért, mert nem lett volna jelentkező, de én az igazira vártam, életre szóló kapcsolatban gondolkodtam. Nem akartam belemenni egy kapcsolatba csak azért, hogy legyen valakim, és együttjárás nélkül is meg lehet ismerni a másikat, hogy összeillettek-e vagy nem. És nem akartam senkinek az ikszedik barátnője lenni.

Hogy milyen volt? Alapvetően jól éreztem magam, de persze rámtört néha a társhiány. Viszont akkor is úgy gondoltam, hogy egyedül jobb, mint egy rossz kapcsolatban.

34 évesen rám talált az igazi, 1 év múlva összeházasodtunk. Neki is én vagyok az első és egyetlen kapcsolata. Számomra ez óriási kincs.