Hogyan élitek meg a szingliséget?

1X volt b nőm 3 hónapig, de köszönöm több nem kell.

Egyébként meg elnézve ezt az oldalt h mennyi gebasz van 30 felé. Pl kigyerekes anyuka tönkrement kapcs miatt új apukára vadászik, v 30-as csajnál ketyeg az óra ő meg azér vadászik.

Köszönöm de én ebből kiszeretnék maradni nekem tök jó egyedül. Tegnap is 13-kor keltem fel. Bőven találok magamnak elfoglaltságot és a munkán kívül semmi olyat nem kell megtennem amit nem akarok.

Hülye lennék ezen változtatni. Van időm a barátaimra, magamra, ha itthon ülök és egész nap és csak a YT-n lógtam zenét halhatni senkit nem zavar.

Aki meg jött volna nő annak mindig ilyen bocsásson meg Hitman Style-ba lezártam az egészet. Nem kívánok ezzel foglalkozni :)

29 F

Ha valaki besegítene a rezsibe,mosna és főzne rám,az nem lenne rossz,de amúgy jól el vagyok egyedül,végre azt csinálhatok amit akarok.

18 évet éltem szüleim mániákus fegyelmezése alatt,ezek után kösz,de az is zavar,ha valakivel egy levegőt szívok.

22/L

Az ösztönökön nehéz túllépni...

De ha egy párkapcsolatban (is) valódi minőségre törekszünk, ha nem érjük be kevesebbel, mint a tökéletes összhang és harmónia, akkor belátjuk késztetéseink hiábavalóságát, a valódi kapcsolat megvalósíthatatlanságát és ez túllendíti az embert az időnként felmerülő bizonytalanságon, vágyon és nyugtalanságon. 40f

Szia

Nekem körülbelül több mint 3 hónapja nincsen és nem igazán jó egyedül.

20/F

Érdekesen!

45 éves ffi vagyok, 5 éve szingli. Nekem volt párom, aki ugyan nem papíron volt a feleségem, de 15(!!!!) évig együtt éltünk és elhagyott 2013-ban.

Én a kezdeti depit leszámítva igyekeztem egy új lehetőségként megélni a témát, következésképpen minden olyat kihasználni és kiélni, amit a párkapcsolat alatt nem lehetett. Bulik, edzőterem, haverok, ivászat, baromkodás, önfejlesztés stb stb. De egy idő után megint hiányzik a nőtársaság, a szex, de a meghittség és az érintések stb minden.

Aztán én is társkeresőztem, ismerkedtem, az elmúlt 5 éveben volt kb 10 nőm, de egyikből sem lett kapcsolat. Nem hibáztatom őket sem, magamat sem, nem egymást kerestük. De mára úgy érzem, hogy kezdem is feladni az egészet.

Fásult lettem, és szigorú, nem tudom eltűrni a női fontoskodást és kötekedést, inkább koccolok.

Ha ki akarom értékelni a párkapcsolatban vagy egyedül élést, mivel mindegyikben nagyon nagy tapasztalatom van, akkor így jellemzem a szingliség szempontjából:

+korlátlan önrendelkezés

+akkor és oda megyek amikor és ahová akarok

+nem tartozom elszámolással senkinek

+csak magamért vagyok felelős

+semmibe senki nem szól bele (fingás, büfögés, wc tető stb)

-hiányzik néha, hogy nincs kihez szólni

-testi örömök hiány (nem csak szex, sima érintések, szeretetnyelvek)

-ünnepekkor maga a pokol

-sokáig reflexből majdnem bementem az üzletbe, hogy megveszem, mert meglepem vele... ja?... hm....

-ér valami élmény, nincs kit felhívnom, hogy beszámoljak róla

-nyaralni is macerás, a haverok sem mindig érnek rá

-nincs miért (kiért) hazasietnem, nem vár otthon senki

-nincs kit meglepnem ajándékkal vagy egy klassz vacsorával (anno a páromnak ha délutános melóból jött, csináltam ínyenc finomságokat, mire hazajött)

-a meghitt, minőségi együtt töltött idő fogalma, mint olyan, itt értelmezhetetlen

Szóval olyan is-is. Én egyre nehezebben élem meg, de egyre jobban, ahogy távolodom a szakítás időtartamától és futottam bele egy valag kudarcba, annál meghasonlottabb és kiábrándultabb vagyok.