Ki az, aki inkább a magányt választotta?
Igazából nekem lett volna lehetőségem barátokat szerezni, de én valahogy mindig visszautasítottam őket, és elfordultam azoktól az emberektől, akikkel kezdett valamilyen barátság kialakulóban lenni.
Rájöttem arra, hogy én egyszerűen ilyen vagyok: magamnak való.
Ha volt barátom, akihez menni kellet, vagy ő jött át, egyszerűen meguntam, és lekoptattam.
Soha nem kezdeményezek és nem szólok senkihez sem, csak ha muszáj.
Én szeretem ezt az állapotot valamiért. Elég érdekes így élni. Bár néha érzem, hogy nehéz, de valamiért mégis szeretem ezt a melankolikus állapotot.
Velem is így van, én is introvertált vagyok.
Alapesetben nem lenne kifogásom a barátok ellen, de amit egy átlagember barátként elvár, az nekem sok. Most 1 barátnőm van csak, vele pár havonta találkozunk, és majdnem napi szinten csetelünk, nekem ez így pont tökéletes.
Szia, sziasztok. Érdekesség: én 45 éves és extrovertált pasas vagyok, aki 4 éve szingli, azaz vannak nőim, de csak lazán. Illetve haverok is, sok sok buli, autóstali, hepaj minden.
De! Sajnos a nőkkel is az a bajom, hogy nem tudok kialakítani hoszzú párkapcsot. Mert az összes csaj kötekedik és hülyeségeket szövegel, amihez nincs türelmem.
A bulihaverokra is ráuntam, mindegyik a véremet szívja.
Mostanában sok időt töltök egyedül és kezdem egész megszokni, sőt megszeretni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!