Hogyan enyhítheném még ezt a szörnyű magányt?

Miért nem próbálsz beszélgetni, ismerkedni, akár itt az interneten. Nem mondom, hogy rögtön párt fogsz találni, de arra remek lehetőség, hogy emberekkel beszélgess, és addig is lefoglalod magad.

Nekem is van pár levelezőpartnerem, akikkel lehet sosem találkozunk az életben, viszont kölcsönösen érdeklődünk egymás iránt, és már ezt kellemessé tud tenni egy-egy napot.

Mondjuk nekem még sosem volt senkim, de ettől független szerintem idővel ez is javulni fog, legalábbis csak van valami alapja annak a sok netes mémnek stb, mikor mutogatják, hogy a hetek múlásával hogy változik az emberek hangulata a szakítás után.

Szóval kitartás, menni fog, csak ne hagyd el magad.

Szia!

Én hosszú-hosszú évek óta élek izolált állapotban. Azonban nem is igénylem az érzelmileg-anyagilag lehúzó érdekkapcsolatokat, érdekbarátokat. Mivel a legtöbb felszínes, ezért elviselem az egyedüllétet. Ez persze nem azt jelenti, hogy jó. Azért nehéz, mert nincs az a személy, aki érzelmi támaszt jelentett, aki a legnagyobb prioritást jelentette számodra. Igazából ennek elfogadásához kicsit több idő kell. A napi teendők elvégzése és/vagy valami új cél kitűzése fontos lehet. Amíg nem jön egy új társ, aki betölti ezt az űrt, addig nem igazán oldódik meg, de idővel enyhülni fog. Biztosan.

Én 23 éve vagyok egyedül B)

23F