Hogy bírjam ki, hogy ne írogassak 0-24ben a páromnak? Meg a barataimnak? Nem bírom a magányt.

Arra gyanakszom, hogy társfüggő lettem az évek alatt. Régebben mindig egyedül voltam, nem igényeltem a társaságot, volt hogy iskola idején nyáriszünetben nem találkoztam senkivel a családomon kívül. Egyetemen ez megváltozott, nagyon jó barátaim vannak. Folyton együtt vagyunk, sokat beszélgetünk, és ha mondjuk mindannyian otthon vagyunk akkor nem bírom ki az otthoni magányt, folyton írok nekik. Ezt megoldottam azzal, hogy mindig mással beszélgetek, aki éppen elérhető.

De most megismertem valakit, akivel összejöttünk. Nem bírom ki azt, ha nincs velem vagy nem beszélgetünk, folyton írok neki és tegnap azt mondta, hogy ez zavarja. Még nem volt párkapcsolatom, ez lenne az első, de el fogom rontani ezzel (bár nem csak ezzel)

Nem tudom pontosan megfogalmazni hogy mit érzek ilyenkor, de azt tudom hogy ha egyedül vagyok akkor rossz gondolatok gyötörnek, szomorú vagyok, de inkább az zavar hogy emiatt nagyon társaságfüggő lettem. Valamint gyerekkoromban sosem figyeltek rám, nem foglalkoztak velem, és most olyan jól esett hogy a párom néha csak velem foglalkozik. De szerintem ennek hamarosan vége, én pedig legszívesebben megölném magam