Hogyan változhatnámék meg?

Nem is tudom hol kezdjem.

NAGYON zárkózott, önbizalom hiányos vagyok. Ha idegenekkel találkozok nem tudok nyitni, megszólalni , egyszerüen lefagyok,nem találom a közös hangot, és az jár a fejemben hogy biztos lenéznek. Ha netán jó napom van és sikerülne vkivel szóba erednem,akkor is az van bennem hogy biztos lenéz, röhög rajtam, és onnantól kezdve az istense tudna jobb kedvre deríteni.Néha még köszönni se tudok ezért sokszor bunkónak néznek.Ha bármibe belekezdek a legkisebb döccenőnél otthagyom mert úgyse sikerülne.

Idén költöztünk másik városba,ezért sulit kellet váltanom. Az ez előtti osztályommal se ment a beilleszkedés de legalább nem piszkáltak.Egész nap kussba ülök a helyemen és nyomkodom a telómat.Ha valaki hozzámszól nem merek válaszolni. Szinte kínszenvedés az egész napom, alig várom hogy hazaérjek.

A családomon és 1_2 "haver"ren kívül nem nagyon ismerek senkit.Közeli barátaim soha nem is voltak, nem tudok senkivel se beszélgetni ezekről...és egyre többször gondolok az öngyilkosságra.Egyszerüen elegem van, belefáradtam mindenbe.

És ehhez még jön az is hogy meleg vagyok.Azt hiszem legalábbis. De erről senkise tud.Már elfogadtam ezt, ha nem is teljesen.

Tudom elég sz*rul fogalmaztam meg, de ezeket az érzéseket amik bennem vannak nem nagyon lehet leírni.

Van innen kiút? 16/f