Mindenki kilép az életemből és elhagy?

Nem.

Én is veled vagyok, hiába nem érzékelsz. Éldted része vagyok s voltam s sosem hagylak el.

Neked még sosem volt barátod vagy rendes kapcsolatod. Ne alázd meg e szavakat, kérlek.

Imádatunk kísér. Sok erőt. Tanulj.

Sok a szemét ember az tény, én is kifogtam őket mindig, szóval nem mondom, hogy a te hibád, de magadba néztél már ugye? Ilyenkor mindig ez legyen az első lépés, objektíven, kívülről mérd fel a saját viselkedésed, mert bizony észrevétlenül is csinálhatsz olyan dolgokat, ami simán indokolja, hogy otthagynak.

Milyen az emberekhez való hozzáállásod? Pl. lehet, te azt mondod, hogy odaadó vagy és mindent megteszel értük, a valóságban meg rájuk cuppansz és nem engeded őket, hisztit csapsz ha öt percre nem veled foglalkoznak, mert mondjuk nincs idejük munka közben még veled chatelgetni. Volt ilyen barátnőm és bizony le is koptattam.

Volt olyan haverom, akivel nem lehetett sem egy légtérben megmaradni, sem chaten beszélni, mert minden 5 percben előadta a világfájdalmát és hogy minden férfi szemét st rici, aki ügyel a külsejére tiszta és még hobbija is van... mert azokra gerjednek a nők és nem rá szegényre, a vasággyal 35 kilós élet és hobbi nélküli szegény kockára. A mocskos r bancok. Nem csoda, hogy az ilyen emberek magányosan végzik.

Na, hát ha eddig nem ismertél magadra, akkor már van miről beszélni :D

Az élet már csak ilyen. Valamilyen szinten természetes, hogy életszakaszonként lecserélődnek a körülöttünk lévők, tekintve, hogy mindenki változik, változnak a prioritások, élethelyzetek és ez általában nem ugyanabban a tempóban vagy akár irányban történik. Így pedig eltűnnek azok a dolgok, amik az adott életszakaszban közel hoztak egymáshoz két embert és szépen eltávolodnak a felek, ezért elkopnak a haverok és a felszínesebb ismerettségek.

Ez addig nem is baj szerintem, amíg az embernek sikerül kialakítani mélyebb kapcsolatot, barátságot, aminek komolyabb alapjai vannak, mint az adott életszakasz jellemzői (pl. az, hogy egy iskolába jártok). Ehhez viszont egyrészt kell a megfelelő ember, rengeteg idő (!!), másrészt pedig a kölcsönösség is elengedhetetlen. Fel kell ismerni azokat, akik csak elvesznek, de nem adnak semmit és rövidre zárni velük az ismerettséget, nem szabad reménykedni abban, hogy ha kiteszed a lelked valakiért, akkor idővel viszonozni fogja, ez egy naiv, buta gondolat.

A jó hír viszont az, hogy felnőtt korban sem kizárt barátokat találni - kizárt csak abban az esetben lehet, ha elzárkózol a kudarcok miatt az emberektől - csak ne legyél ennyire elkeseredett egy-egy szóért, ne akaszkodj rá a másikra (magányos embereknél gyakran előfordul, hogy ezzel a túlzott ragaszkodással elijesztik a másikat), fedezd fel az értékeket önmagadban és építs rájuk, tanulj önismeretet és ami még nagyon fontos, adj ennek időt. Próbálj kicsit lazábban hozzáállni, haverkodni, majd idővel és minőségi közös programokkal ebből lehet barátságalapot építeni.