Miért utál meg végül mindenki, akárhogy igyekszem?

Amikor élőben próbálok barátkozni másokkal, kb már akkor látszik az embereken, hogy undorodnak tőlem, amikor csak először meglátnak. Szóval mostanában interneten próbálok ismerkedni, de itt is kb detto ugyanaz van...Nem tudom, mit csinálok, amivel megijesztek másokat vagy nem tudom. Próbálok kedves lenni a másikkal, de egy idő után mindig az lesz, hogy csak úgy eltűnnek az emberek, akikkel beszélgettem, nem válaszolnak az üzeneteimre, letiltanak, pedig tényleg nem írtam semmi bántót vagy ilyesmi... Azt gondoltam, talán túl kedves vagyok és amiatt azt hiszik, valami őrült zaklató lehetek, szóval volt, hogy az ellentétét tettem annak, amit eddig, kevésbé nyíltam meg és nem kezdeményeztem annyit, de így is ugyanaz lett a vége...És már lassan kezdek becsavarodni, mert a szüleimen kívül egész nap senki nem szól hozzám, a sok sikertelen próbálkozás miatt kezdem azt hinni, valami nagy baj van velem, amit csak én nem veszek észre és emiatt csak még inkább befelé fordulok..Egyre gyakrabban jönnek elő bennem olyan gondolatok, hogy nincs értelme az életemnek így egyedül, hogy nincs egy barátom se legalább. Legszívesebben eldobnám magamtól az életem, csak azért nem szántam rá magam eddig, mert úgy csak még nagyobb gondot okoznék a családomnak, így is rám költöttek már egy csomó pénzt, a névnapomra, ami nyáron volt, kaptam egy új telefont, meg a tankönyveimet is ők fizették ki, nem akarnám még jobban leterhelni őket azzal, hogy egy temetést is meg kelljen szervezniük, ami megint nem kis pénz...

(Lány vagyok mellesleg)