Miért csak mindig a másik viselkedhet akárhogy? 17 L

Akárkivel megismerkedem és már kialakul valamiféle barátság köztünk ő egy idő után "leszarhat" nem kötelező szerinte az üzenetemre válaszolni amikor észre vette, hogy írtam. Lehet flegma, csinálhat akármit, ő megbánthat, stb.

Én pedig tűrjem, mindent, mindig..

Mindenkivel ez van sajnos. És mikor mondom, nekem mi esett rosszul az se érdekli őket. Nincs egy normális barátságban részem én mindig csak adhatok mert el is vàrják de kapni nem kapok semmit. Mindegyik akármi kis apróságon bedurcàzik és onnantól örök harag van, csoda ha köszön... (Nah igen, 2 éves barátsàg után vissza köszönni nem képes.)

Ezen kívül felszínes barátságokban van részem amit nem lehet tovàbb vinni mert mindenki csak a maga dolgával foglalkozik, ha azt elmondja utàna se érdekli, hogy velem mi van.

Komolyan így hogy legyen jó kedvem mikor nincs egy tàrsaság, egy állandó kölcsönös baràtság?

Ha én nem keresem őket akkor csak nagyon ritkàn, majd egyre ritkàbban beszélünk.

Nem tartom magam bunkónak (bár nyalizni se szoktam ha nem muszàj) de mindig nekem kell bocsánatot kérnem ha én hibàztam ha nem.

Fiúval is próbáltam barátkozni, de többnyire lányokkal. Mindig ugyan az a helyzet.

Màr előre félek mikor megismerek valakit, hogy mikor lesz vége a beszélgetésnek/barátságnak.

Próbáltam nem kötődni senkihez barátilag de akkor is így járok.

Meg próbàlok nem folyton zaklatni őket, de komolyan ha én nem írok, akkor leshetek, hogy ők hány nap múlva fognak.

Nem szeretnék függni már többet így senkitől de nagyon rossz egy igaz barát nélkül lenni. :(

Köszi a vàlaszokat, tanácsokat!