Éreztetek már hasonlót? Teljesen haszontalannak érzem magam. Ha most ebben a pillanatban meghalnék, kb.3-an lennének a temetésemen, a szüleim, meg párom. Nem vagyok jó ember? Nem igyekszem eléggé?
28 éves múltam.10 éve vagyunk együtt párommal, imádom, ő is engem, úgy érzem. Emiatt boldogság tölt el. Viszont emellett halál magányosnak érzem magam.
Gimis barátnőim szanaszét szórva élnek az országban, évente jó, ha kétszer össze tudunk hozni egy-egy találkozót,és már mindenkinek meg van a saját élete, családja, "eltávolodtunk" egymástól.
Párommal egy ideje új helyre költöztünk, és nem ismerek ott senkit.
Ma megyek az újonnan megszerezett mérlegképes könyvelő bizonyítványomért, amit - úgy érzem - nem érdemeltem meg. Tanultam érte sokat, de úgy érzem, mégsem tudok semmit. Butának érzem magam. Elnézem a főnökömet, akitől bármit kérdezhetnek, mindenre van megfelelő, összeszedett, okos válasza. Tablet-en törvényeket olvasgatok, hátha végre tudnék én magam is egy értelmes választ adni egy-egy ügyfél által feltett kérdésre.
Járok egy zenekarba, szaxofonozok. De ez sem tölt el boldogsággal, nincs az a felemelő érzés, hogy "de jót zenéltem" egy-egy próba végén.
A lakásunkban nincs lehetőségem gyakorolni, mert ha tüsszentek, már azt is meghallják 6 ajtóval arrébb is, így néha csak ülök a próbákon, mert amit eddig tudtam, már az sincs meg.
Bőghetnékem van, szeretnék ordítani. Nem tudok senkivel sem beszélni ezekről. Rettentő érdektelennek, jelentéktelennek érzem az életem. Mit tegyek szerintetek?
válasza:
válasza: válasza:Egyik munkatársam állami temetésre számít, azt mondta. 60 körül van feleség, gyerek, rokon, barátok nélkül. Ezt add össze! A kollégái közül jönne el talán 2-3 ember, de megmondom őszintén, hogy én sem egészen biztos, hogy ott lennék. Lehet, de nem mondanám biztosra.
Mondjuk ő tudja élvezni az életét így is.
válasza:Szerintem jótékonykodj. Ha valami jót teszel másokkal, azonnali hatást fogsz érezni. Hidd el... olyan jól esik segíteni...
Nem tudom, merre laksz, de keress mindenféle lehetőséget: adománygyűjtés, gyerekfelügyelet, ételosztás, stb. Segíts idegeneknek cipekedni, levenni valamit a polcról, előre engedni őket a sorban, kinyitni nekik az ajtót, utánuk vinni, amit elejtettek, mosolyogni rájuk, köszönni nekik.
Az elöttem szolonak igaza van!Az tenyleg segít ha mäsokon vagy mäsoknak segítesz!Boldogsäg és felemelö érzéssel fog eltölteni,hogy jot cselekedtél!
26 F
válasza:1. nem váltál le a szüleidről,
2. nem köteleződtél el a párod mellett (10 év alatt nem akart elvenni soha?)
3. nem jelezték vissza neked a szüleid és a tanáraid pozitívan azt, ha az eszeddel és a szorgalmaddal értél el valamit, ezért nem is tudsz neki örülni.
Nézd, miért nem tudsz új helyen ismerkedni? Miért kapaszkodsz betegesen a régi ismerősökbe?
Ez egy befagyott helyzet.
Lehetőségek:
1. házasság és szülés (ha akarod),
2. pszichiáter vagy pszichológus, és szüleidről való leválás. Esetleg a pasi lecserélése.
28 évesen rettenetesen fiatal vagy ahhoz, hogy így bekockulj. Miért nem mersz ÉLNI? Miért a halállal és a temetéssel foglalkozol, ahelyett, hogy élnél?
válasza:Köszönöm szépen mindenkinek, hogy leírta a véleményét. Sokat segítettetek. Igazából úgy érzem, már az is lendített a helyzetemen, hogy kiírtam magamból a kínomat.
Kedves 5-dik kommentelő! Nagyon sokat segítettél, igazad volt sok mindenben, mégis csak egy-két megjegyzés:
1. a szüleimről való leválás... Nos, nem tudom, Te mit értesz alatta, én így értelmezem: édesapám nem élt velünk 6 éves korom óta, édesanyámtól pedig már évekkel ezelőtt elköltöztünk. Önálló háztartást vezetek, minden szempontból. Nem függök a szüleimtől, nem várom, hogy eltartsanak. Dolgozunk mindketten, és úgy élünk, ahogy ebből futja.
2. 10 éve együtt vagyok párommal, mi ez, ha nem elköteleződés? Érzésem szerint nem attól kötelezem el magam valaki mellett, hogy összeházasodunk, és lesz róla egy papírunk, hogy boldogok vagyunk. Egyébként szó sem volt róla, hogy még soha nem akart elvenni. Már régen a menyasszonya vagyok, de még nem volt pénzünk esküvőre. Gondolkoztunk már rajta, hogy ketten két tanúval megesküdni, de akkor kitörne a családi háború, mi pedig nem szeretnénk megbántani senkit sem.
3. a visszajelzések... Lehet, hogy igazad van. Jó tanuló voltam világ életemben, sosem kellett sós puskával az asztal mellé kényszeríteni, hogy "márpedig most tanulsz gyerekem". Mindig magától értetődő volt, hogy én tudom, én megcsinálom, stb.
Próbálok ezen túl új dolgok felé nyitni, nem "bekockulni", ahogy írtad. Igazad van. ÉLNI kell. Köszönöm szépen még egyszer mindenkinek.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!