Mit tennél ha odamenne valaki hozzád és mosolyogva kérdezne valamit?

Kicsit össze-vissza ahogy leírtad, de érthető.

Én is épp a napokban említettem egy barátnőmnek, hogy mennyivel jobb volt úgy 15 évvel ezelőtt. A telefonálás drága volt, internet alig néhány embernek, viszont léteztek még emberi kapcsolatok. Nem lehetett bárkit bárhol és bármikor elérni mindenféle kütyükkel, kénytelenek voltak az emberek egymással találkozni, beszélgetni. Sokkal jobb volt minden.

Persze, jó dolog, hogy sok minden elérhető online, de szerintem is a technika fejlődése tette tönkre az emberi kapcsolatokat.

Régen mindig cikiztem a szüleimet, mikor azzal jöttek, hogy mennyivel jobb volt minden az "ő idejükben", most pedig már én is ezt mondom, pedig 30 évesen szerintem még nem vagyok annyira öreg. Mégis szörnyülködve nézem a telefonjukat bámuló zombikat, de nem állok be a sorba az fix.

Húúú basszus, te aztán feltettél egy olyan kérdést, amiről napokat de minimum órákat lehetne beszélni, beszélgetni.

Mit tennél ha odamenne valaki hozzád és mosolyogva kérdezne valamit? Azt tenném , hogy mosolyogva válaszolnék neki a legjobb jó indulat mellet, és a legjobb tudásom / tudomásom szerint. Sőt, igyekeznék egy baráti hangulatú kontaktust kialakítani, és így, egy beszélgetéssé fordítani a helyzetet.

A kérdésed további részére a válaszom : Ahogyan én látom, az emberek egyre nagyobb többsége beszűkült, fél és szorong, a bizonytalanságtól a magára maradástól. Szorong és fél a megfelelési kényszertől, már már akkora mértékű a szorongás és félelem, hogy zavarodottságba esnek sokan és

ebben a zavarukba , már nem is tudják , hogy igazából kinek és minek is igyekeznek megfelelni.

Ma annyi a zavarodott ember, hogy egyre több "próféta" jelenik meg , hogy a sok zavarodott emberből minél több embert a saját követőjévé és hívőjévé tegye úgy, hogy mind ebből neki a "prófétának" legyen a legnagyobb haszna.

( pl. személyiség fejlesztő trénerek,kineziológusok, scientológusok, pszichológusok, stb,stb, igaz és hamis "próféták") Röviden ennyi, mert innentől már, ezt a mostani beszélgetést több irányba elvíve lehetne napokig folytatni.

Az én fejemben ilyenkor (mikor odajön hozzám egy random idegen, és baromságot kérdez), ez játszódik le: "Jesszus, megint megtalált egy idióta. Menekülj!"

És én még internet és mobil nélkül nőttem fel, de már akkor is ez volt a véleményem. Egyszerűen nem. Kinek van kedve vadidegenekkel beszélgetni, ha azok nem érdekesek? Majd én keresek kapcsolatot azzal, akivel akarok, a többi ember hagyjon békén, mert ha szerencséje van, akkor csak elküldöm a halál híves hímvesszejére.

Szerintem a nálunk megfigyelhető bizalmatlanság inkább abból fakad, hogy M.o.-on az embernek annyira bizonytalan az élete, hogy az ember embernek farkasa lett. Ha hozzám odajön bárki az utcán, egyből az a gondolatom, hogy biztoskéregetni akar. Ha jól öltözött, akkor is ez az első gondolatom, csak akkor általában nem magának kér, hanem valami alapítványnak vagy ilyesminek. Az esetek 90%-ban tényleg ezért jön oda hozzám bárki.

A maradék esetben megkérdezik, hogy erre jár-e valami busz, vagy mennyi az idő stb.

Szóval amíg nem hallom a kérdést, addig bizalmatlan vagyok, de ha kiderül, hogy nem tolakodó dologgal jönnek, akkor kedvesen válaszolok én is.

Sok más országban,pl. Kanadában, ahol nagyobb a jólét, az emberek is kedvesebbek, bizalommal telibbek, mert nem kell attól tartaniuk, hogy a másik le akarja húzni őket.

Ezt az utcán leszólítós ismerkedést meg sosem értettem. Honnan tudod, hogy akit megcéloztál, passzolni fog hozzád emberileg? Lehet, hogy nagyon idegesítőnek fogod találni, mert egyes személyiség jegyei nagyon nem illenek hozzád,, pl. tisztaságmániás, vagy pont fordítva: iszonyat kupis. Attól függ, téged melyik idegesítene. De ez csak egy példa, rengeteg dolog van, ami miatt két ember nem illik össze, még akár barátilag sem, mert egymás agyára mennének.

Én a férjemet interneten ismertem meg, és már 8 éve együtt vagyunk, mindenben passzolunk, mert volt alkalmunk minden fontosat megbeszélni még az elején.

De ha az internet nem jön be, akkor szerintem még jó helyszín lehet ismerkedésre mindenféle klub, ahol nem idegenként közeledhetsz emberekhez, és így jobban meglesz a bizalom, na meg kicsit megismerheted te is a másikat, mielőtt úgy döntesz, hogy megkörnyékezed akár barátilag, akár komolyabb szándékkal.

Egyébként nekem is az a véleményem, hogy a közösségi oldalak eltávolították egymástól az embereket. Én nem is vagyok fenn facebook-on.

Mindössze nem hiszem, hogy az utcán leszólítást emiatt kezelnék az emberek bizalmatlanul, ennek szerintem pont nem ez az oka.

Én pont nem értem az összefüggést általánosságban az emberi kapcsolatok és aközött, hogy a boltban leszólítottál valakit (aki csaj, ha te pasi vagy, gondolom flörtölésnek is vehette:)). Viszont én ezzel úgy vagyok, hogy bárki megszólít az utcán vagy idegen helyeken, akkor válaszolok, nem csak bámulok.

De azért számomra más az ha a környezetemben ismerkednek, munkahelyen vagy egyetemen, mintsem random helyeken az utcán vagy üzletekben. Itt még sose szereztem barátokat (még akkor sem, ha többen is leszólítottak, mert azután nem találkoztam velük többet), emiatt hozzászoktam hogy se én se mások nem kezelik ezt barátkozó helyiségekként. Max. buszon/vonaton nyítok idegenek fele olyan helyzetben amikor zsúfolt buszban leül mellém egy szimpatikus ember és hosszabb ideig együtt utazunk. Ha már internet a téma, neten sem fogadom barátságosan azt, ha tökidegenek rám írnak, tehát számomra nincs olyan nagy különbség az online/offline élet között.

Igazából a kérdéstől függ a reakció...mára a mosoly elég megjátszott "eszköz" megkárosító célokért.

A technika már, akkor elkezdte hazavágni a kapcsolatokat, amikor az sms megszületett...

Biztos tapasztalták sokan azon időkben, de most meg pláne, hogy nem írtál azonnal vagy óránként ( manapság ) jön a hiszti-cirkusz a másik oldalról..., de fel nem hívná az illetőt, inkább írogat tovább gyagyásként:DDD

Arra senki nem is gondol, hogy az üzenet, az egy "jelzés", melynek válaszára várni kell 1 perctől akár napokig vagy nem is lesz válasz...stb...Ha fontos, beszélni kell...ennyi.

Tehát mindenki maga dönti el, hogy a kapcsolatait emberiként kezeli vagy csak üzenetekben "éli" s ha utóbbi, akkor ne panaszkodjon.