Nem látom már reálisnak az életet, pesszimista lettem, hogyan szabaduljak meg ettől a borzasztó érzéstől?
Nem is tudom hogy várok e rá választ, inkább csak azt hogy valaki meghallgasson, hogy kiirhassam magamból..
22 éves lány vagyok és az életem katasztrófa...
Úgy érzem nem tartozom sehova, nincsen senkim aki tényleg szeretne, egyedül vagyok a világban, - degenerált, furcsa, kívülálló, más - ezeket sokszor hallom másoktól rólam...
Az egész úgy kezdődött, hogy ahogy elkezdtek a barátaim pasizni/csajozni tinikorunkban, teljesen normális volt hogy a lány barátaim szerint a férfi test dögös, de én mindig undoritónak tartottam. Egyébként nincs semmi bajom a pasikkal mert sok fiú barátom van de egyszerűen undorodom a szextől velük.
Szóval mindenki pasizott, én is próbálkoztam de csak a csókig jutottam mindig. Egyszerűen nem akartam pucéran látni őket. Aztàn lett egy "komolyabb" kapcsolatom, amiben eljutottam arra a szintre hogy lefeküdjek vele. Iszonyatos élmény, trauma volt ez nekem, pedig a srác nagyon óvatos volt és figyelmes. Szinte rögtön utána szakítottam vele és egy évig nem tudtam senkire se úgy tekinteni. Majd megismertem egy lànyt és rájöttem hogy a női test nagyon is tetszik, vonzódtam hozzà és belezúgtam. Amikor ez otthon kiderült, addig aláztak és szemétkedtek velem míg elköltöztem az akkori baràtnőmhöz. Amikor szakítottunk, kénytelen voltam visszaköltözni mert még tanultam, nem tudtam hova menni...
Elhatároztam hogy magamra eröltetem a pasikat, legalább addig amíg el nem költözöm. Habár egyik pasimmal se jutottunk el a szexig, sokat beszéltünk (illetve ők beszéltek) róla, és akárhogy próbáltam, egyszerűen hányingerem volt a témától... Lelkileg egy roncs lettem...
Aztán 2 évvel ezelött elköltöztem és szép lassan visszarázódtam a számomra normális kapcsolataimba. Karácsonykor meghívtam az egész családot. Kiderült hogy a szüleim kikotyogták mindenkinek hogy leszbikus vagyok, ezt természetesen fel kellett hozni karácsonykor. Az egyik nagymamám jó hangosan kijelentette hogy szégyelljem magam, a Pokolra jutok, stb. Hirtelen mindenki rám szegezte a tekintetét és látni lehetett a szánalmat és az undort rajtuk irántam.. nem bírtam tovább, bezárkóztam a szobámba és addig bőgtem mig el nem ment mindenki...
Azóta senki se keres, nem veszik fel a telefont, teljesen kitagadtak, úgy érzem nincs értelme az életemnek....
válasza:Nagyon sajnalom hogy ez tortent veled.
De en nagyobb problemara szamitottam. Rajottel hogy a sajat nemedhez vonzodsz, nincs ebben semmi rossz, es szerencsere manapsag ez mar nem akkora ritkasag mint reg. A csaladod meg nem akarja elfogadni, ez is tipikus.
Csak eldd az eletedet tovabb ugy ahogyan te szeretned, es a csaladod elobb-utobb ugyis megbekel a helyzettel. Ha pedig nem, akkor elotte sem szerettek teged.
Engem is kitagadott a csaladom, illetve sz@arnak ram, pedig nem vagyok leszbikus, sot soha nem tettem semmi olyat hogy erre okuk lenne, csak egyszeruen soha nem szerettek. Tudod a szeretet olyan dolog, amit ugysem tudsz beloluk eroszakkal kicsikarni, vagy van vagy nincs.
Ha ugy latod hogy nincs, akkor fogadd el, mert sajnos sok ilyen szeretetlen csalad van a vilagon, de te attol meg lehetsz boldog.
válasza:De szerintem az a normális ha a szülő úgy szereti a gyerekét ahogy van. Én nem tudom elfogadni hogy ilyen dolog miatt nem szeretnek...:(
Szerintem sincs baj a melegséggel de amíg a családom úgy tekint rám mint egy fertöző betegre, akit kerülni kell, addig nem tudom élvezni az életemet...
válasza:
válasza: válasza:Utolsó ne haragudj de engem ez nem érdekel...
Aki írta hogy aszexuális: Ez aranyos tőled de nekem szükségem van a szexualitásra, ahogy a szerelemre is, egyikre se vagyok képes fiúval...
válasza:Ha ez téged nem érdekel, mást se a a porblémád. Mindenkinek vannak problmája, az például szintén nem érdekel senkit, hoyg rengetek srác van, akinek soha nem volt párkapcsolata, szüleik kidobták nincs hol laknia huszonévesen és stb. Mégse sajnálja őket senki, nekem is hasonló a helyzet.
Rengetek mindenki szenved amiben te, mégis mindenkinek saját maga által kell megtalálni a megoldást, de a panaszkodással és önsajnálattal senki se jut előre.
És talán nem véletlenül nem állnak veled szóban. Nyilvánvalóan, anagymamád, vagy a többi családtagot, utodot akar vagy unokát akar, az meg két piii@@al nem lehet összehozni. Csak egy férfi és egy nővel.
válasza:A stílusodból az jön le hogy fáj neked az a mondatom hogy: "undorodom a férfi testtől".
Mert amúgy őszintén, milyen választ vártál arra hogy szegény pasik szenvednek a hiánytól?
Egy leszbikust miért érdekeljen ez? Sajnálom de attól még nem kell a leszbikus nőknek alávetni maguknak a férfiak igényeinek...Akkor meg minket kell majd sajnálni mert eltűrjük csakhogy a pasik ne legyenek idegbeteg állatok.
Gondolom ezt te se gondoltad komolyan...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!