Irígykedem azokra az emberekre akiknek vannak barátaik, hogy szabaduljak az érzéstől?

Egyszer majd a sarkadra kell állnod és bátornak kell lenned hogy odamenjél mondjuk egy lányhoz, ezt nem tudja helyetted senki megtenni.

Ha majd kicsit nagyobb leszel megtanulod elfogadni magad, az egésznek a kulcsa az önbizalom! :)

"Tudom nem nagyon lehet ma már ilyen igazi kapcsolatokat kialakítani"

Feljebb írtad, hogy mindig látsz baráti társaságokat... Köztük lányokat is... Akkor honnét veszed, hogy nem lehet? Igenis érdemes vagy kapcsolatokat kialakítani, minden emberi lény az. Bízz magadban! Az az "idegen" azért kezdett veled beszélgetni veled, mert érdemesnek tartott rá.

Bízz egy kicsit magadban, és ne pazarold el a fiatalkorodat a komplexusaidra!

15-16 évesen nem voltak barátaim, nagyon rosszul éreztem magamat, ez sok stresszet okozott és e-miatt kialakult egy súlyosabb tüdő betegségem. Szerencsére az nagyon hamar elmúlt és barátaim is lettek. De nem az égből potyogtak, hinnem és tennem kellett értük. Néha visszagondolok a 3 évvel ezelőtti magamra és a mostanira és döbbenet. 3 éve csak az unokatestvérem volt, akit társaságnak mertem nevezni, de az sem volt az igazi, megbízhatatlan volt és akaratos. Összevesztem vele és nagyon magam alatt voltam, mert baráti téren senkim sem lett. Ezután jött a változás.

Viszont amikor most egyedül megyek az utcán, vagy látok társaságot, akkor én is irigy és szomorú vagyok, lehet, hogy a sok év barát nélküli idő miatt nagyon sok barátra vágyok.

szerintem pont az a helyzet, hogy ma MÁR könnyű barátokat, ismerősöket szerezni, mert régebben mindenféle társadalmi konvenció nehezítette az emberi kapcsolatokat, és ezek mára már leomlottak.

Az ember társas lény, és természetes az igényed, hogy barátaid legyenek, ez nem egy elfojtandó érzés.

Az érzéseid jeleznek, hogy milyen irányba kellene továbbmenned, hogy jobban érezd magad a bőrödben. Tehát barátokat kell szerezned, és jobban leszel. Hogy hogyan? egyszerűen lépésről-lépésre kell haladnod, és nem rögtön azt várni, hogy egy húszfős baráti társaságod legyen.

Kezdj el hozzászólni emberekhez, idegenekhez, pl. egy mondatot. Én sem vagyok egy szociális típus, és erőt kell vennem magamon, hogy pl. a liftben mondjak valami kedveset a szomszédaimnak, ha találkozunk.

Ha már eléggé begyakoroltad ezt, akkor olyanokhoz is könnyebben hozzá tudsz szólni, akiknek a társaságára igazán vágysz. Mosolyogj az emberekre, fogd föl gyakorlásnak. Ne legyen mogorva az ábrázatod, mert akkor senki sem fog merni közeledni feléd. Ha van rá keret, akkor iratkozz be valami tanfolyamra, szakkörre, sportra, ahol új emberekkel ismerkedhetsz meg. Az osztályodban is próbálhatsz kialakítani kapcsolatokat. Egyszerűen próbálj kedves lenni, próbáld önzetlenül valaki más napját szebbé tenni egy bókkal, kedves megjegyzéssel. Az emberek azokat szeretik, akik szeretik őket, akiktől szebb lesz a napjuk, akik mellett jobban érzik magukat. Gyakorolj, és ne várj rögtön eredményt, csak gyakorolj minden nap, bármi történik.

Ez a kérdés olyan, mintha én tettem volna föl 2-3 évvel ezelőtt. Most vagyok 16 éves, akkoriban annyi külömbség volt közted, és az abban az időbeli magamban, hogy volt 1 db. barátom, és még 3-4 ember, akiket néha barátnak mondhattam, de nem bízhattam bennük.

Alapvetően visszahúzódó ember vagyok, nehezen nyílok meg. Azóta összeszedtem magam, egyre több ember felé nyíltam meg, és ezáltal ők is nekem.

Akiket 2-3 évvel ezelőtt "barátaimnak" mondtam, ők mostanra teljes értékű barátok, mindegyikükbe feltétel nélkül bízhatok, és ennek egy kulcsa volt, MEGNYÍLNI.

Tudom, hogy nehéz, én is nagyon nehezen tettem meg, mert jól megvoltam egyedül is, de mostmár visszagondolva nemtudom elképzelni, hogy ne csináljak a haverokkal valamit egy átlagos napon. Rendesen rosszul érzem magam attól, hogy lehettem olyan befordult. Elkezdtem hinni magamban, bár még vannak néha kételyeim, de legyőzöm azokat is.

Mostanra a visszahúzódó énemből nagyjából semmi nem maradt, mindenkivel nyílt tudok lenni.

Mostmár mi is kialakítottunk egy olyasmi társaságot, mint amiről te írsz.

Egy dolog a fontos, teljesen mindegy, hogy kinek, de NYÍLJ MEG. Nem lesz könnyű menet, de ha nekem sikerült, akkor neked is fog. Akkoriban én mélyebb gödörbe voltam, mint most te.

Ami azt illeti, hogy nehéz barátkozni? Ez tévedés, hetente ismerek meg új embereket, akik lehet, hogy lekopnak a társaságból, de 1-1 mindig ott ragad a társaságba, bár a kezdeti társaság mindig megmarad :)

Sok sikert, ezen ne keseregj. Tudom, hogy sokadjára írom, de NYÍLJ MEG!!!! Ez a mindent eldöntő kulcs!

Nekem azóta a haverkodással nincs gond, bár azért lányok közelébe még én is gyakran leblokkolok, de ezt is kezdem levetkőzni magamról, és ennek is ugyan az a kulcsa, mint a barátkozásnak, a megnyílás!

Remélem, hogy tudtam segíteni, sok sikert az életben. Ha esetleg nem volt minden világos (nem olvastam vissza, esetleg valami érthetetlen mondat van, vagy valami), vagy csak simán kérdésed lenne, nyugodtan írj privátba :)