Irígykedem azokra az emberekre akiknek vannak barátaik, hogy szabaduljak az érzéstől?

16 éves fiú vagyok.

Mikor az utcán látom hogy csoportosan mennek az emberek és köztük lányok is mindig elkap a szomorú érzés.

Most itt a Balatonon is egy csapat (kb 13 an voltak köztük lányokkal) kibérelt egy vizibiciklit és tök jól elvoltak.

Én is szeretNÉK olyan fiatalkort mint másoknak van....pl együtt mennek nyaralni, koncertrkre, fesztivalokra stb.

Tudom nem nagyon lehet ma már ilyen igazi kapcsolatokat kialakítani, de akkor is jó lenne.

Én félek ismerkedni.

Akár lányokról van szó akár fiúkról (persze baratkent) nem merek..

Régen velem nem foglalkoztak és mindig egyedül " játszottam" magamban vagy csak ültem a szünetekben.

Ebből én már megtanultam hogy nem vagyok érdemes kapcsolatokat kialakítani ezért nem merek senkivel sem beszélgetni vagy megnyílni.

Például akárhányszor kezdtek beszélgetni velem az új iskolámban nekem egyből az a gondolatom volt hogy: Ez egy idegen.. Mit akarhat tőlem? Pont tőlem??

Pedig szeretnék ismerkedni, de alapból a kissebbrendű szerepben érzem magamat.

A lányokról meg nem is beszéljünk.. Ha állok az állomáson és elkezd közelíteni felém egy nekem tetsző lány (közben csak a szemeteshez ment) én elkezdek pánikolni hogy mit akarhat tőlem?

Mások olyan könnyen barátkoznak és csajoznak en meg lesokkolok és irígykedem :(

Mit csinálhatnék?