Mit tegyek az életemmel, hogy szakadjak el a szüleim életformájáról?

18 éves f vagyok és szüleimmel élek most kezdem az utolsó évet középiskolában és változtatni szeretnék az életemen csak nem tudom mit és hogy...

Szüleimről egy kicsit: egyáltalán nem csinálnak semmit nincsenek barátaik nem járnak sehova munkán kivűl egésznap ülnek otthon és nagyon antiszociálisak föleg anyám emberek közé se akar menni soha, egésznap tvznek és laptopoznak, tömbházban élünk de hát akkor is... most valami telket akarnak venni ahol tudnának kertészkedni meg kapálni meg stb. a baj az hogy ez rettenetesen rosz és az egész életem befolyásolta. Ami másnak hétköznapi az nálam elképzelhetetlen.. elképzelni anyámat biciklizni, sielni, esetleg edzőterembe járni, autot vezetni, erintokepernyos telefont nyomogatni, korcsolyázni, strandra járni egyszerüen képtelen vagyok. Full élettelen anyám egésznap főz meg mos meg alszik sohajtozik de olyan szinten életképtelen... apám meg vezet meg biciklizik de komolyan egy 100 éves biciklije van, szóval a lényeg én ezt a példát kaptam és gyerek koromban soha nem mentem sehova, nem tudok uszni, sielni, korcsolyázni nem jártam fociedzésre nem voltak családbarátaim és olyan voltam mint anyám nem akartam semmit sem csinálni.. semmi élményem nincs soha nem voltam távolabb otthontól 100kmre tengerre nem jártam soha 600kmre van a romn tenger.. itt egy gci nagy hegy melletunk de nem siztem soha uristen elképzelni a szüleimet ahogy siznek... gyáltalán élni ..régebb nem tünt fel mert kicsi voltams volt szorakozasom a hulye barataimmal de mostmar latom hogy ez nem normális ahogy élnek.. mellékesen megy kicsit idiotak is emlékszem ahogy a dáridora meg fasy adamra tancoltunk itthon meg valovilagot meg xfaktor neztunkk, elkepzelni oket tronok harcat nezni pld uristen.

Szoval ebbol adodik hogy csendes vagyok, vannak barataim és rajtuk is látom mekkora a kulonbség ok minden nyáron mennek nyaralni s a szuleik is pl normalis ruhakban jarnak meg jarnak edzeni meg stb nekem ezek teljesen idegen dolgok.

Érdekelnek dolgok tanulás meg minden féle, olvasok sokat meg probálok minél többet tanulni és egy elég jó egyetemre készülök ami jó 200kmre van otthontól, egyik szülöm se járt egyetemre valahogy probálnék kitörni ebből a helyzetből de a legnagyobb baj nemtudom hogy...

Én ebben nőttem fel és minden más idegen nem utálom anyámékat bár elég buták de szeretnek és én is őket de az ők életmódjuktól a lehető legmesszebre szeretnék kerülni, de már nem is tudom képes lennék-e? Ehhez már hozzászoktam és nagyon hétköznapi dolgok vannak a komfort zonámon kivűl és ha történik is valami nem lehet hogy ez a berögzött érdektelenség és kalandvágy nélküli hozzáállásom végül legyőz, mert ha már iogy nöttem fel nemleht hogy a változásra azt fogom érezni hogy minek és mi értelme...?

Tudom hogy sokan vannak ennél roszabb helyzetben de a kornyezetemben nem ezt látom, mindenki a szüleivel nyaral jo sorozatokat neznek egyut ismerosokkel jarkalnak ide oda én meg egyedül nem csinalok semmit. Igazabol meg igazébol teljesen nem akarok eltávolodni az életmodjuktol mert akkor kb egy alkoholista drogos családnélkuli ember lennek. Bár a szüleim semmit nem csinálnak de legalább ne isznak együtt vannak nem szerencsejátékoznak stb az erkölcs megvan csak az élet hiányzik ami nekem is..