Véletlenül szembenéztem az életemmel és megijedtem, mit tegyek?

16/F

Általában kerülöm a saját életemmel/dolgaimmal való 'kontaktust'.

Nem szeretek azon gondolkodni, hogy mi lesz velem, hogy mi volt velem és, hogy mi van velem. Nincsenek terveim és az emlékeimet is általában letagadom mások előtt (milyen költői ez a mondat..).

Leginkább 'csak úgy' vagyok és jól érzem-, vagy legalábbis nem érzem rosszul magam. Viszont néha akaratlanul is ráeszmélek, hogy semmi értelme az életemnek. Most éppen az új tanév kezdete miatt jutottam erre a következtetésre.. Az előző években szinte egyáltalán nem tanultam, de igyekeztem hozni a közepes szintet.. Az elkövetkezendő időkre sem terveztem mást, de másoktól hallom, hogy ők most elkezdenek tanulni, meg, hogy hova és miként szeretnének majd menni egyetemre.

Én pedig ettől iszonyatosan megijedtem, mert mindig csak 'majd lesz valahogy' elven éltem az életem, és bár eddig bejött, most fogalmam sincs mit fogok tenni. Nincsenek terveim, nincsenek céljaim, de nem is tudok kreálni, mert nincs motivációm, hogy kreáljak.

Pánikrohamaim vannak, pedig eddig soha életemben nem voltak.

Nincs okom, hogy tanuljak és küzdjek egy egyetemért. Semmi értelme. Ha elvégzem akkor utána mi lesz? Dolgozhatok? Tök jó...

Sokszor gondolkodtam el rajta, hogyha az élet majd nehezebb akadályokat görget elém, akkor majd öngyilkos leszek és nagyon úgy érzem, hogy hamarosan eljön ez az idő.