Mihez kezdjek az életemmel?

Sziasztok! Egy 17 éves lány vagyok és 6 éves korom óta költözködünk anyummal.

Összesen 5 alkalommal váltottunk országot, de életem eddigi leghosszabb szakaszát Magyarországon töltöttem, összesen 7 évet és így tanultam meg magyarul is. Két éve megint csomagolhattam a böröndöm és jelenleg külföldön élek, úgy, hogy már ez a 4. alkalom, hogy nem beszélem az itteni nyelvet. Emiatt persze egyértelmû, hogy a barát szerzés enyhén szólva nehezen megy. Nem szeretek panaszkodni és nem is szoktam. Most elôször tárulkozok ki errôl, de bárcsak ne lenne még ezen kivûl is rengeteg probléma.

Az 1. költözést a szüleim válása okozta, ugyanis édesapám alkoholista lett, a cigi mellett jelenleg az anyja tartja el, aki 73 éves létére dolgozni kényszerûl apám miatt.

Ezután nem tudom miért pont Magyarországra, de odaköltöztünk, mert anyumnak nem tetszett az új házunk, pedig ott hamar beilleszkedtem, de minden kárba veszett, szóval nem lényeg.

Magyarországon 3 évbe került igaz barátokra szert tennem a nyelv miatt is. Ezután 1 évre lett barátnôm is. Ekkor jöttem rá, hogy leszbikus vagyok és sokáig bántottak ezért.

Kb. 2 év után, mikor már komolyabbnak lehetett nebezni a kapcsolatot, kitárulkoztam anyumnak, aki éléggé rosszul fogadta a hírt és valamiért másfél évvel késôbb országot akart váltani, ezért az egészbôl távkapcsolat lett. Olyan helyen voltunk ahol persze nem értettem az ottaniakat és kezdôdhetett elôlrôl a nyelvtanulás meg a barátszerzés.

Évet kellett ismételnem.

Nyáron mikor kezdtem jól érezni magam, kiderült, hogy anyumat meg kell mûteni valami vesekövek miatt, mert fájt neki és súlyosbodott. Nagyon féltettem és a mûtétig fél évet kellett várni.

Ekkor estem elôször depresszióba.

Unokatesóm pont nemsokkal anyám mûtéte elôtt, telefonon keresztül közölte velem nagymamám halálát. Hála ennek nagyon féltem anyám mûtétjétôl.

Barátnômmel napi 1-2 órát beszéltünk mindig szkájpon, amíg egy nap csak úgy hirtelen bevallotta, hogy félrelépett, én meg mérgemben mindenhol leblokkoltam egy hónapra kb.

Itt kezdôdtek a vagdosások.

Miután feloldottam, láttam, hogy 1 héttel azután, hogy tiltottam, szerzet magának mást.

Két héttel késôbb végre sor került a Magyarországi nyaralásra. Mindentôl függetlenûl nála aludtam, mert túl sokáig vártunk egymásra, nem pedig a semmiért.

Én csak vele akartam lenni, de érthetôen Ô többet akart, ezért tudom, nem kellett volna, de lefeküdtünk. Ez volt az elsô alkalmam, csak úgy, hogy mindeközben megcsalt és mással volt.

Amikor "haza"értem felhívott és bevallotta mennyire sajnálja, hogy félrelépett és nem bírta ki a távkapcsolatot. Azt mondta nem is szereti a másikat csak kellett neki valaki, de elhagyta még aznap amikor elmentem Magyarországról.

Barátok maradtunk, de még az idôvel se változtak az érzelmeim iránta és elvileg még Ô is csak engem szeret.

Édesanyám napról napra egyre idegesebben viselkedett, most meg hatalmas hangulatingadozásai vannak. Egyszer hazajön, megüt és kéri a vacsoráját. Máskor meg ad egy 20ast (euro), hogy menjek csinálni valamit, de ne maradjak itthon.

Rengeteg vitánk volt és hiába próbáltam mindig megállni, sajnos visszaüvöltöttem sokszor, meg feleseltem és tiszteletlenül bántam vele, emiattmeg is kaptam fizikailag a magamét.

A depresszióm súlyosbodott, de az egészrôl csak én tudtam. Egyre mélyebb sebeket kezdtem a kezeimbe és combjaimba vágni.

Egyszer majdnem elvéreztem az ágyamon, de anyám pont hazaért és hívta a mentôket és próbálta elállítani a vérzést, de kb 10 helyrôl véreztem súlyosabban.

Ezután az egész kiderült az iskolában, majd az igazgató megfenyegetett, hogy vagy elvisz pszichológushoz, vagy feljelenti anyám, aminek valószinüleg árvaház lett volna a vége.

Újabb út Magyarországra, ahol 2 hétig laktam az exemnél, akivel ez idô alatt újra összejöttünk.

Megbeszéltem vele, hogy 18 éves születésnapom után nemsokkal összeköltözünk az apja régi házába.

Most a próbléma az, hogy nem tudom hogy feldolgozni ezt az egészet. Az életem kész káosz, tudom, mindig van valaki aki jobban szenved nálunk, de én még ezt se bírom ki.

Most egész nyáron munkát kerestem egy hónapra, de sehonnan se hívnak vissza. Így nem tudom, hogy lesz pénzem az útra.

Mit kezdjek az életemmel? xd

17/ kétségbeesett L