Ha még a tulajdon anyám sem szeret, miért éljek?
A kérdésben nem túlzok, mindig többre tartotta az élettársait, soha nem érdekelte, hogy nekem milyen rossz az, hogy egy idegen valakihez költözünk. Inkább nem kezdem el részletesen leírni az élettörténetemet, mert tulajdonképpen újra és újra felszakítja a sebeket (ezek sajnos soha nem fognak begyógyulni). A kérdésem lényege az, hogy mire fel legyek vidám, minek legyen bármi célom is, ha senki sem szeret? Nem kapok bátorítást, bíztatást sehonnan sem, rúgásokat annál inkább. Egyáltalán minek kellett megszületnem? Mindenhol csak a szükséges rossz vagyok.
F
Tudom hogy nehéz, de ne lásd ennyire borúlátóan a világot.
Hány éves vagy?
Tűzz ki magad elé célokat a jövőre nézve, tanulj és akkor sokra viszed. Elköltözhetsz és nem kell anyukáddal élned.
Ha mar Te ilyen kevésre tartod magad, akkor mi miért tartsunk többre?
Lehet egyedül is elni, zeljesen frankón...
Te saját magadat húzod le.
Ha valamibe belekezdesz akkor az végezd el, pont.
Nem ide kell jönni és sajnáltatni magad, hanem elmenni dolgozni. Akár takarítónak vagy bárhova.
Felnőtt férfi vagy, nem egy iskolás kisgyerek. Tessék dolgozni és lesz pénzed ahhoz hogy el tudj költözni.
Ha van érettségid akkor felvételizhetsz egyetemre, mehetsz OKJ-s képzésekre. Találd fel magad.
,,tanulj és sokra viszed"
Ez pedig az egyik lehető legnagyobb hazugság. Amúgy szerettem volna továbbtanulni, de még ahhoz is hülye vagyok, fel sem vettek...
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2025, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!