Ez nekem már nagyon sok! Mit csináljak ebben a helyzetben?

Van egy ember akit fél éve ismertem meg, de tök jól elvagyunk. Lényegében legjobb barátok lettünk. Nemrég bekapcsolódott a csapatba egy lány, és a haverom pedig egy éves kapcsolatából lépett ki két napja. Az a lány, aki mostanában velünk szokott lenni nagyon szerethető, stb, tehát nincs vele semmi baj, de én rettenetesen magányos vagyok, és minden hétvégén ott alszanak a srácnál vagy a lánynál együtt. Velem mi van? Én ennyi voltam?

Nincs közöttük semmi, legalább is ezt mondja a lány, de én hiszek nekik. Iszonyatosan rosszul esik mert nemigen voltak még kapcsolataim és mikor elválunk valahonnan tudom hogy ők összebújva alszanak, de rám csak a hideg ágy vár tök egyedül.

Tegnap is mikor elköszöntünk hogy hárman elindultunk haza én szépen megfordultam mikor nem láttam, és háromig ittam mint az állat. Alig emlékszek valamire az estéből. Egyszerűen tönkremegyek abban hogy mindenkit szeretet vesz körül én meg le vagyok sz**rva...

Nem szülői szeretet kell, hanem akit át lehet ölelni, egy lány. Mindegy is, csak a sírás kerülget és már szeretnék ezen túl lenni valahogy. Tudtok segíteni?

21 / F