Mit tehetnek ebben a helyzetben?

Az egesz altalanos iskolaban kezdodott. Elso osztalyoskent boldog voltam, szerettem baratkozni es nevetni. Aztan elkoltoztunk egy gyartelepre, ahol a lakossag 80-a roma szarmazasu volt. A fiuk bantottak, es gunyoltak, a lanyok meg nem foglalkoztak velem. Ekozben a noverem otthon vert, es mindent nekem kellett csinalnom. Az osszes szunetem azzal telt, hogy a tuzo napsutesben legeltettem az allatainkat, mikozben feltem, mert a fiuk az iskolambol mindig a kozelben voltak. Amikor vegeztem a noverem a hazimunkat is megcsinaltatta velem minden egyes nap, mert o inkabb szamitogepezett. Az iskolaban megsajnalt egy lany es elkezdett velem beszelgetni. Nem volt a megmentom, mindig azt hajtogatta, hogy milyen ronda vagyok es hogy semmiben sem vagyok jo. Ekozben otthon anyam es a neveloapam folyton veszekedtek, ekkor kimentem es az allatokkal vigasztaltam magam. Nem sokra ra anyumnak agydaganata lett. A neveloapam ezert mindig orultnek hivta es szidta mindenert. Kellett a penz ezert minden allatunkat el kellett adnunk. Anyum tulelte a mutetet, es tovabb halgattuk a veszekedest. A noverem nem birta tovabb es elkoltozott. Az iskolaban ezalatt mindennap megvertek, es senki sem llt mellettem. Elkezdtem vagdosni magam, emiatt meg inkabb szidtak. Vegul anyum ugy doltott elkoltozunk, es egyik naprol a masikra elhagytuk a hazat, es elmenekultunk egy masik varosba. Itt uj iskolat kezdtem. Nehezen illeszkedtem be, mindenkitol feltem. Nehez volt az utolso evben iskolat valtani. Ez az egesz meg mindig kihatassal van ram. Probalok mindenkivel kedves lenni, es baratkozni de mindenhonnan azt hallom vissza, hogy nem kellek nekik. Mar kozepiskolas vagyok. 3 ev utan ugy erzem egeszen osszeismerkedtem az osztalytarsaimmal. Barataim meg mindig nincsenek, de neha egy-egy szot valtok valakivel. Egyedul rajzolok minden szunetben. Tavaly jott egy uj lany az osztalyba. Mindenkivel bunko, es allandoan morog, soha semmi nem jo neki. Kb. Ket het alatt mindenki elkezdett rajongani erte, es mindenki imadja. Soha semmit nem tett, mindenkit ellokott magatol, megis mindenki szereti. Mindenkinek segitek, sosem szolok le senkit, megsem fogadnak be. Eddig nem bantottak, de az uj lany mindenkit ellenem forditott, senki nem all ki mellettem. Pl: tavaly mellemultettek egy lanyt, akivel egesz jol kijottunk. Iden a leghatso padba ult, hogy neki ott jobb lesz. Ez nem baj. De nemreg hoztak egy kavezoasztalt a termunkbe, es az osztalyfonokunk azt mondta, hogy csak az en padsorom moge tudjuk tenni, ezert mindenkinek elorebb kell mennie. Eddig ott ultem az ablak mellett, igy nyugodtan tudtam rajzolni, most ott ulok a fal mellett, ahol semmi feny nincs. Felkapcsoltam a villanyt, hogy lassak, erre az uj lany leszidott, hogy igy neki nem jo ezert kapcsoljuk le. Mindenki korusban kiabalt, hog mar megint nekem nem jo semmi...persze, tul nehez lenne visszaultetni azt a lanyt aki tavaly mellette ult, mert az o velemenye szamit, az enyem nem..ha kinyitom az ablakot mert rosszul vagyok, akkor bunko vagyok, mert o fazik. Ha becsukom az ablakot, mert jon ram a huzat, akkor az baj, mert valaki epp rsszul van es kell neki a friss levego. Termeszetesen ha en vagyok rosszul, mas a helyzet. Ha roplabdanal nem megyek a labdaert, akkor miert nem megyek erte, pedig nem az en reszemen volt. Ha megyek a labdaert akkor az a problemaja, hogy nem latom, hogy masok is mennek erte. Akarmit csinalok, minden rossz. Addig szid hangosan, amig masok is be nem csatlakoznak. Nem tudom mit tehetnek, hisz senki sincs mellettem. Ne haragudjatok a regenyert, ki kellett adnom magambol. Tudom, erre a kerdesre, mar ha szabad annak nevezni, nincs konkret valasz, csupan par kedves szot szeretnek kerni, ha lehet. Koszonom hogy vegigolvastad.

17/l