Mi lehet a megoldás ebben a helyzetben? (Lehet, hogy elég hosszú lesz)
Ismét eltelt egy év, és végiggondolva az idén és az elmúlt években történteket ugyanott tartok, ahol tavaly és tavalyelőtt ilyenkor: senkit nem érdeklek, nincsenek barátaim se a suliban se máshol (3-os gimnazista vagyok). Talán csak annyival vagyok előrébb, hogy már nem piszkálnak. Viszont nagyon gyakran, szinte mindig levegőnek néznek az osztálytársaim. Csak annyit látnak belőlem, hogy az iskolában minden szünetet a falnak dőlve egyedül töltök, már ha néznek rám egyáltalán. De arról fogalmuk sincs, hogy vajon miért lehet ez így. Ezt még én sem tudom, lehet hogy depressziós vagyok, ha nagyon alaposan magamba nézek, csak ez lehet a magyarázat.
De lehet, hogy ez így is van, a társaság, a barátok hiánya miatt egyre kevesebb kedvem van az élethez.
Nem érdeklek senkit, a szüleimet, a család többi tagját is csak felületesen, a szüleim megadnak nekem mindent, de ők is rátesznek egy lapáttal az eddigi rosszul sikerült életemre. Például nem egyszer, (most, tegnapelőtt, Karácsony előtt pár nappal is) úgy összevesztek, sértegették egymást, főleg apám anyámat, trágár szavakkal, hogy jó ideig kerülték egymást a lakásban, majd elkezdett sötétedni, és feszült hangulatban váltanak pár szót és leültek tv-t nézni és mire vége lett a filmnek, beesteledett, és már el is felejtették a veszekedést, így bocsánatot is kérni egymástól, anélkül békültek ki kimondatlanul. És nagyon ritkán velem is össze szoktak veszni, engem is meg szoktak bántani(ezt inkább csak az apám), de eltelik néhány óra és úgy jönnek hozzám beszélgetni, mintha semmi sem történt volna.
Egy mondattal összefoglalva az eddig leírtakat, úgy igazából senki nem figyel rám, senkit nem érdekel, hogy mi lesz így velem.
És nekem ebből lett elegem.
Mindjárt itt az Újév, de én tehetek újévi fogadalmat százat meg a szüleim is, úgy érzem ez már nem fog változni magától.
Valahogy szeretném felhívni magamra a környezetem figyelmét, mert csak annyit látnak, hogy szomorú vagyok.
Az egyedüli megoldásnak csak az öngyilkosságot látom, de megölni nem akarom magam, mert az mégiscsak tragédia lenne a családomnak. Akkor tálán csak megkisérleni az öngyilkosságot úgy, hogy még véletlenül se sikerüljön. Bár már néha úgy érzem, azt se bánnám, ha sikerülne, de nem tudom mekkora űrt hagynék magam után és nem akarok senkinek se fájdalmat okozni. Mit csináljak?
17/f
válasza:Nagyon szépen leírtad a gondolataid, viszont az öngyilkosság a legidiótább dolog amit megtehetsz, szóval el is felejtheted.
"a barátok hiánya miatt egyre kevesebb kedvem van az élethez. "
Így van, eléggé közrejátszik.
Törődésre van szükséged, tehát kell neked valaki, aki meghallgat, és veled van. Ezt el kell érned, de ha...
"Csak annyit látnak belőlem, hogy az iskolában minden szünetet a falnak dőlve egyedül töltök, már ha néznek rám egyáltalán. "
Ilyet csinálsz, nem lesz barátod.
Pozitív, vidám látszatot add magadról, és akkor jobban tudnak hozzád közeledni, egy pesszimista, szomorú emberhez senki nem akar közeledni.
Elég kevés dolgot írtál arról, hogy miért néznek levegőnek. Szoktál egyáltalán beszélni, vagy közeledni, ilyesmi?
Az otthoni problémádban pedig te nem sokat tehetsz szerintem, csak annyit hogy megpróbálod másképp felfogni és elviselni.
"Nem érdeklek senkit, a szüleimet, a család többi tagját is csak felületesen, a szüleim megadnak nekem mindent,"
Nagyon lennék a helyedben, nálam fordítva van. Alig adnak meg valamit, de mindig zaklatnak.
1#
Igazad lehet, sőt biztos van is, hogy nekem is pozitívabb látszatot kéne keltenem és akkor esetleg megváltozhatna a mások viszonyulása hozzám, de ahogy az benne is van, az csak a látszat lenne, és nem is tudom meddig volnék képes csinálni.
Beszélgetni, másokhoz közeledni nem nagyon szoktam, mert zárkózott, csendes típus vagyok mindig is az voltam és talán pont ezért néznek.levegőnek.
Ami pedig az itthoniakat illeti, mindig elviseltem, pont erre akartam kilyukadni, hogy mindig elviseltem ezt az állapotot, de már elegem van belőle és nem tudom máshogy felfogni...
válasza:Minden emberi kapcsolathoz két ember kell. Nem várhatod el, hogy érdeklődjenek, kíváncsiak legyenek mások, ha te nem érdeklődsz. Nem azért kell minden szünetedet egyedül töltened mert levegőnek néznek, hanem mert te vonulsz félre. Bezárkózól és ezt látják rajtad. Mégis ki menne oda egy olyan emberhez haverkodni, aki semmit nem árul el magáról, láthatóan feszült és fogalmad sincs, ha megszólítod mosolyogni fog, vagy elküldeni a fenébe ?
Szóval ja az első lépést neked kellene megtenni és elfelejteni ezt a zárkozott vagyok kész, én nem nyitok, mások figyeljenek rám hozzállást. Mindenki magáért felel elsősorban és ez a te életed. Neked kell lépni, keresni első körben bárhol egy-két olyan embert akire te leszel kíváncsi, neked lesz érdekes és te akarsz odafigyelni rá. Ezek az emberek pedig viszonozni fogják, előfordulhat, hogy nem, de akkor nem jó embert választottál. Viszont ne szegje kedved. Gondolj arra, hogy mindenkinek keresni kell aktívan, ha nem akar magányosan élni. Rengeteg ilyen ember van. Csak meg kell találni egymást. Erre nincs jó módszer, meg egyszerű út.
válasza:Azért, mert otthon ilyen a helyzet, még nem kell bezárkóznod!
Valóban Neked kell nyitnod! Nem kell rögtön kiadnod minden bánatod, egyébként sem lelki szemetesládának kell a barát. Sok apró-cseprő dolog van, amit jó megosztani másokkal.
Általánosban voltak barátaid? Ha igen, miért nem tartjátok a kapcsolatot?
válasza: válasza:Lehet, hogy csak nem veszed észre azokat, akik próbálnak közeledni feléd.
Ha pedig nem foglalkoznak igazán veled a szüleid, vagyis úgy érzed, akkor lehet, hogy nem is okoznál nekik akkora fájdalmat azzal, hogyha meghalnál.
Nem azzal van a baj, hogy introvertál vagy, mert az affajta emberek is ugyanúgy szereznek barátokat, sőt... De ugye megszoktál szólalni?
Én nem vagyok te, úgyhogy fogalmam sincs mi ott a baj, de valami biztosan van. Csak gondolkozz el, magadon, mindenen.
Eléggé hasonló helyzetben vagyok javarészt, annyi kivételel, hogy én a magányt nem bírom.. és éppen ezért sok csúnya végű barátságba futottam bele.
Ha szeretnél esetleg valakivel beszélgetni, akár barátkozni, akár csak kibeszélni a dolgokat... írj nyugodtan! :)
16/l
Köszönöm az eddigi válaszokat!
Gondolkodtam már pszichológuson, de nem hiszem hogy tudna segíteni...
7#
Bárcsak lenne olyan, akit kicsit is érdeklek, a tanárokon kívül. Megszólalni azért szoktam, de csak ha megszólítanak, meg az órákon ha a tanár felszólít.
A szüleimnek meg nagyon is nagy fájdalmat okoznék az öngyilkossággal, mert érzem hogy szeretnek, de talán fogalmuk sincs arról, hogy hogy élem meg amikor leanyázzák egymást és engem a saját szüleim.
Elgondolkodni pedig szinte minden nap szoktam, de sose jutok semmire.
A pszichológus pedig nem hinném hogy megoldás lenne...
válasza:A pszichológus nem megoldás és nem is fog helyetted semmit megoldani, ellenben megoldást találhattok. :) Te oldod meg a problémáid, segítséggel, ami nem szégyen.
Egy próbát megérne, semmi kötelezettséggel nem jár, akkor szakítod meg a terápiás kapcsolatot amikor akarod. Veszíteni nincs mit. De elsőnek a szüleiddel próbálj meg beszélni az érzéseidről ha még nem tetted meg. Nyugodtan megmondhatod nekik hogyan érintenek téged a viták és a viselkedésük. Szoktál rájuk haragudni? Nyugodtan megteheted. Kifejezetheted hogy rosszul esik a vita, hogy nem figyelnek/figyeltek rád érzelmi szempontból, és ideges is lehetsz. Nem kell ezeket az érzéseket magad ellen fordítanod, és jobb így jelezni valamit, mint úgy ahogy tervezed.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!