Egyre nehezebben viselem a magányt. Hasonló helyzetben valaki? N
Nem akarok panaszkodni, mert van családom hála Istennek, rendes munkám, illetve nem nélkülözöm.
De ez a magány. Hiányzik egy társ. Sok erőt adna a mindennapokban. Nem támaszra van szükségem, hanem vakakire, aki szeret és szerethetem, akire számíthatok és ez persze kölcsönös, akivel megoszthatnám a dolgaimat. Szóval sorolhatnám. De nem jön össze. Nem vagyok ronda se semmi. Egyszerűen már erőm sincs hozzá. Akikkel alakulgatott, messze laktak tőlem. Illetve valamiért a foglalt pasik "kedvence" vagyok.
Olyan elegem van. De tudom, hogy nem lenbe szabad elégedetlenkednem, mert lehetne sokkal rosszabb minden. De jelenleg ez a magány elkeserít.
A szórakozóhelyek tele vannak tizenévesekkel, illetve én nem vagyok bulizós. A net meg olyan. Általában mindenki pont a lehető legmesszebb él tőlem.
A munkám lefoglal valamennyire, de nem teljesen+ ott vannak az esték. Barátaim vannak, de ők barátok, nem pedig egy társ. :(
#1 Nem szeretek játszani. De elhiszem, hogy jó dolog. :)
#2 26 vagyok és Nyíregyházán élek.
#6 Köszönöm szépen :)
Próbálkozom, igyekszem.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!