A szüleim "prolik", én egy elég embert próbáló egyetemi szakra járok, és egyre nehezebben viselem a "két életem" összeegyeztetését. Van valaki hasonló helyzetben?

Miért nem mész áz levelezőre és akkor önállósulhatnál...hidd el nagyon sokan megoldják akár még egy + gyerekkel is munka mellett.

És azért nézd azt is ,hogy ők valamilyért ilyenek ,így nevelkedted ,de téged mégis úgy felneveltek ,hogy lehetőséged van (a kérdésed alapján nappali) egyetemre járni ! Nagy probléma ,de ennél nagyobb is lehetne hidd el, nézd a jó oldalát!

Azért kitartást és próbálj meg lépni vagy segíteni nekik is ha teheted.

Nem teljesen, de átérzem a helyzeted. Az én szüleim is "prolik", bár a "stílus", amit írtál, szerencsére náluk más, kulturáltabb.

Nehéz. Ugyan nem tudom, a te szüleid mennyit dolgoztak azért, hogy eljuthass idáig, szerintem bocsáss meg nekik, úgymond, és értékeld őket, amíg vannak. Az ő szemszögükből is nézd a helyzetet: lehet, hogy nekik annak idején nem volt sok lehetőségük, anyagiak, családi háttér, stb. Ha minden "normális", a szülő a gyerekének csak a legjobbat akarja, tehát ha mint szüleid szeretnek téged és drukkolnak azért, hogy neked jobb sorod legyen, akkor hidd el, hogy ők is jót akarnak, de talán nincs lehetőségük többet tenniük érted. Felnőtt ember vagy, fogadd el a múltadat, nem könnyű, de hidd el, ha ezen túllépsz és független lényként tekintesz magadra, jobban fog menni. Ha velük laksz, költözz el, utána egyből kicsit jobb színben látod majd őket, ha csak néha látogatod meg őket. De soha ne felejtsd el, honnan jöttél, és ne tagadd meg őket. Más nagyon örülne, ha elvesztett, vagy soha nem ismert szülőjét (újra) láthatná... Persze kicsit önzőnek kell lenni, szóval amint teheted, kezdd el rendezgetni a saját életed, tőlük távol.

Nem tudom mi a pontos szituációd. Alapból dolgozol egyetem melett, vagy annyira azért támogatnak, hogy erre nincs szükség? Koliba van esélyed bekerülni? Esetleg nyáron nem tudsz munkát keresni és annyi pénzt félretenni, hogy tudd fizetni a kolit?

Ha semmiképp se tudsz elköltözni, akkor esetleg próbálj meg minél tovább bent maradni az egyetemen/könyvtárban és ott tanulni, illetve ismerősökhöz átmenni.

Meg azt is érdemes megnézni, hogy mik a feszültségek forrásai otthon. Tudom nehéz ennyi idő után bármit is megoldani, főleg ha nekik is megvannak a saját problémáik és ezért ingerlékenyebbek, de ha te teljesen nyugodtan és nem támadóan viszonyulsz hozzájuk és megpróbálod megbeszélni a szituációt, akkor azért valamit javulhat a dolog.

Illetve az egyetemi pszichológussal is érdemes lehet beszélned. Hidd el nagyon jót tud tenni ha egy harmadik félnek minden kötöttségek nélkül elmondhatod a problémáidat. Akár még valami jó tanácsot is adhat, biztosan rengeteg hasonló problémájú egyetmista volt már nála.

Mindenesetre kitartás, az egyetem még tökéletes körülmények mellett is nagyon megterhelő, de hidd el megéri :) remélem rendbe jönnek a dolgok!